Szeptember 26. Mit képvisel a zene, ha rosszul használják? (344. o.)

A népszerű zene csalétke. – Megborzadok, amint mindenütt tapasztalom a fiatal férfiak és nők könnyelműségét, akik vallják, hogy hisznek az igazságban. Úgy tűnik, nem Isten foglalkoztatja gondolataikat. Elméjük képtelenségekkel van tele. Beszédük csak üres, hiábavaló fecsegés. Jó zenei hallásuk van, így Sátán tudja, mely szervet kell felhasználnia, hogy felbuzdítsa, lekösse és elbűvölje elméjüket annyira, hogy már nem óhajtják Krisztust. Lelkükből hiányzik az Isten ismerete és a kegyelemben való növekedés utáni vágy. {AH 407.3} 

Láttam, hogy az ifjúságnak magasabb álláspontot kell elfoglalnia, és Isten Igéjét kell választania fő tanácsadójául és vezetőjéül. A fiatalokon ünnepélyes felelősség nyugszik, amelyet könnyedén vesznek. A házi zenélés elkezdése, ahelyett, hogy szentségre és lelkiségre vezetné őket, inkább eszköz lett, mely értelmüket elvonja az igazságtól. A világias énekek és napjaink népszerű, felszínes zenéje rokonszenves ízlésüknek. A hangszeres zene elvette azt az időt, amit imára kellett volna szánniuk. A zene nagy áldás, ha nem élnek vele vissza. Ám ha rosszul használják fel, rettenetes átok. Az izgat, de nem nyújtja azt az erőt és bátorságot, amit a keresztény egyedül a kegyelem trónjánál nyerhet el, ha alázatosan Isten elé hozza kívánságait, erős kiáltásokkal és könnyhullatásokkal könyörög mennyei erőért, hogy megerősödjön a gonosz erőteljes kísértései ellen. Sátán foglyul ejti az ifjakat. Ó! mit mondhatnék, hogy rábírjam őket e téboly hatalmának letörésére! Sátán ügyes csábító, aki romlásba viszi őket. {AH 407.4}