Az apák azért dolgoznak, hogy gyermekeiket a gazdagság pozíciójába helyezzék, jobba, mint ahogy maguk kezdtek. Ez nagy tévedés. Ha a gyermekeknek ma ugyanabban az iskolában kellene tanulniuk, amelyben apáik tanultak, éppoly hasznosak lennének, mint ők. Az apák megváltoztatták gyermekeik körülményeit. Az apa tanítómestere a szegénység volt, a fiát pedig a bőség veszi körül. Minden szükségletét kielégítik. Az apa jellemét a szigorú takarékosság fegyelmezése formálta, ezért minden csekélységet megbecsült. Fiának szokásait és jellemét nem ezek a régi körülmények alakítják, hanem a jelen helyzete: a kényelem és a mértéktelenség… Ha minden oldalról fényűzés veszi őt körül, az hogyan tagadható meg tőle? {AH 389.3}