Amikor a keresztények bánatosnak és lehangoltnak látszanak – mint akik azt gondolják, nincs barátjuk -, rossz benyomást keltenek vallásukról. Olykor azzal az elképzeléssel foglalkoztak, hogy a vidámság ellentmond a keresztényi jellem méltóságának, azonban ez tévedés. A menny maga az öröm; és ha összegyűjtjük lelkünkben a menny örömét, és amennyire lehetséges kifejezzük azt szavainkkal és magatartásunkkal, jobban tetszünk mennyei Atyánknak, mintha komorak és szomorúak volnánk. {AH 430.2}