Csalódott, önző feleség. – A házasságban egyesülők erkölcsi jelleme kapcsolatuk által vagy felemelkedik, vagy lesüllyed. A romlás munkája, amelyet az alacsonyrendű, csalárd, önző, fékezhetetlen természet valósít meg, hamar megkezdődik a házassági szertartás után. Ha a fiatal férfi bölcsen választ, akkor olyas valakije lehet, aki oldalánál áll, képességei szerint a végsőkig kiveszi részét az élet terheinek hordozásából, aki megnemesíti és finomítja őt, boldoggá teszi szeretetével. De ha a feleség szeszélyes jellemű, önhitten, követelve, vádolva, okolva megterheli férjét olyan indítékokkal és érzelmekkel, amelyek saját romlott természetéből származnak; ha nincs belátása és helyes ítélő képessége, hogy felismerje férje szeretetét és értékelje azt, hanem szeretetének elhanyagolásáról és hiányáról beszél – mert férje nem enged felesége minden szeszélyének -, akkor szinte elkerülhetetlenül előidézi a dolgok valódi állapotát, amelyek miatt sajnáltatja magát. Mindezeket a vádakat valósággá teszi. {AH 109.2}