Az édesanya Istentől kapta munkáját, hogy gyermekeit az Úr igazságában és tiszteletében nevelje fel. Isten szeretete és félelme legyen mindig fogékony elméjük előtt. Amikor megfenyítette gyermekeit, tanítsa őket arra, úgy érezzék, mintha Isten intette volna őket, akinek nem tetszik a megtévesztés, az igazságtalanság és a rossz cselekedet. Így a kicsinyek elméje annyira összekapcsolódhat Istennel, hogy mindaz, amit tesznek és mondanak, az Úr dicsőségét fogja szolgálni és későbbi éveikben sem hasonlítanak majd a szélben hajladozó nádszálhoz, akik állandóan hajlamaik és kötelességeik között ingadoznak. {AH 233.4}