Isten azt kívánja minden szülőtől, neveljék gyermekeit már kiskoruktól fogva a terhek megosztására, amit szüleiknek viselniük kell gondozásuk miatt. Az otthon egy részéből szobákat kapnak, jogot és kiváltságot, hogy helyük legyen a családi asztalnál. Isten elvárja a szülőktől, hogy táplálják és ruházzák gyermekeiket. Azonban a szülők és a gyermekek kötelezettsége kölcsönös. A gyermekektől azt kívánja, hogy becsüljék és tiszteljék szüleiket. {AH 283.1}
A szülők ne legyenek gyermekeik rabszolgái minden áldozatot meghozva, míg a gyermekeknek meg van engedve, hogy gondtalanul, közömbösen nőjenek fel minden terhet szüleikre hagyva. {AH 283.2}
A helytelen kedvesség restségre tanít. – A gyermekeket már kiskorukban meg kell tanítani, hogy hasznosak legyenek, segítsenek magukon és másokon. Korunk leányai közül sokan lelkiismeret furdalás nélkül képesek elnézni, hogy édesanyjuk nehéz munkát végez: mos, főz, vasal, miközben ők a szobában ülve történeteket, elbeszéléseket olvasnak, kötnek, horgolnak vagy hímeznek. Szívük olyan érzéketlen, mint a kő. {AH 283.3}
