Jézus megáldotta a gyermekeket. – Krisztus idejében az anyák hozzá vitték gyermekeiket, hogy kezét reájuk téve áldja meg őket. E cselekedetük által nyilvánították ki hitüket Jézusban és szívük szorongó félelmét a gondjaikra bízott kicsinyek jelen és jövő jólétéért. A tanítványok azonban nem látták szükségesnek, hogy félbeszakítsák a Mestert csupán azért, hogy észrevegye a gyermekeket. Mégis, amikor a tanítványok elküldték az édesanyákat, Jézus megdorgálta a tanítványokat és megparancsolta a tömegnek, hogy adjanak utat e hűséges anyáknak és kicsiny gyermekeiknek. Így szólt: „Hagyjatok békét e kis gyermekeknek és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa.” (Mt 19:14.) {AH 273.1}
Amikor az anyák előre haladtak a poros országúton és közeledtek a Megváltóhoz, Ő látta akaratlanul kicsorduló könnyeiket és remegő ajkukat, miközben halk imát rebegtek gyermekeikért. Hallotta tanítványainak dorgáló szavait és azonnal visszavonta rendelkezésüket. Szerető, hű szíve nyitott volt a gyermekek fogadására. Egyiket a másik után vette karjába és megáldotta őket, miközben az egyik gyermek kebelére dőlve, mélyen elaludt. Jézus bátorító szavakat szólt az édesanyákhoz munkájukkal kapcsolatban. Ó! mily nyugalom szállt lelkükbe! Mily örömmel gondoltak Jézus jóságára és kegyelmére, midőn visszagondoltak ez emlékezetes alkalomra! Kedves szavai eltávolították a terhet szívükből és új reményt és bátorságot ébresztettek bennük. Így minden fáradtságérzetük elmúlt. {AH 273.2}
