A történelem megismétlődik. – A föld történelmének végéhez közeledve Sátán minden erejével azonos módon azonos kísértéssel fog munkálkodni, mint amellyel az ősi Izraelt kísértette meg közvetlenül az Ígéret földjére való bemenetele előtt. Azok elé vet tőrt, akik állítják, hogy megtartják Isten parancsolatait, akik szinte a mennyei Kánaán határánál állnak. A végsőkig megfeszíti erejét, hogy magához ragadja a lelkeket és Isten hitvalló népét leggyengébb pontjánál támadja meg. Azokat, akik alantas szenvedélyeiket nem rendelték alá lényük magasabb erőinek; azokat akik megengedték, hogy gondolataik a testi szenvedélyek hitvány erőinek élvezete medrében folyjanak, Sátán – elhatározása szerint – elpusztítja kísértéseivel, megfertőzi lelküket kicsapongással. Ő nem az alacsonyrendű és kevésbé fontos célokra irányítja figyelmét, hanem azok által használja fel tőreit, akiket eszközei közé sorolhat, hogy olyan szabadság után vonzza az embereket, amelyet az Úr törvénye kárhoztat. Sátán rajtaütést kísérelt meg felelős tisztséget viselő férfiakon, akik Isten törvényének igényeit tanítják, s törvénye védelmében fennhangon érvelnek, beveti ellenük pokoli erőit és eszközei munkába állnak, hogy legyőzzék őket jellemük gyenge pontjain, tudva azt, hogy aki vétkezik egy törvény ellen, az egész törvény áthágásában bűnös, így elnyerik az egész ember felett a teljesen uralmat. A testet, a lelket, az értelmet és a lelkiismeretet magával rántja a romlásba. Ha az illető az igazság hírnöke volt és nagy világossággal rendelkezett – és az Úr különleges eszközeként használta fel az igazság ügyében -, akkor mily nagy Sátán győzelme! Mennyire ujjong! Micsoda gyalázat éri Istent! {AH 327.1}