A munka az ember boldogságát szolgálta. – Isten szereti a szépet. Ennek félreérthetetlen jelét adta keze munkájában. Ősszüleink számára az Édenben szép kertet ültetett. A földből különféle sudár fák nőttek ki haszonra és díszre. Ritka szépségű virágokat formált mindenféle színárnyalatban, amelyek illatukkal betöltötték a levegőt… Istennek az volt a szándéka, hogy az ember megtalálja boldogságát a teremtett dolgok gondozásában, és kielégítse szükségleteit a kert fáinak gyümölcseivel. {AH 27.1}
Ádámra a kert gondozásának munkáját bízta. A Teremtő tudta, Ádám nem lenne boldog elfoglaltság nélkül. A kert szépsége gyönyörködtette őt, de ez nem volt elegendő. Munkára volt szüksége, hogy teste csodálatos szerveit tevékenységre bírja. Ha boldogsága semmittevésből áll, akkor szent ártatlansága állapotában az ember tétlen marad. De Ő, aki az embert teremtette, tudta, mi szolgálja boldogságát; és amikor megteremtette, ugyanakkor kirendelte számára a neki megfelelő munkát. Az eljövendő dicsőség ígérete és az a rendelkezés, hogy az embernek keményen meg kell dolgoznia a mindennapi kenyérért, ugyanazon királyi székből ered. {AH 27.2}
