9. KRISZTUS ÉLETE, HALÁLA ÉS FELTÁMADÁSA

„… Hallám, hogy minden teremtett lény, amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké.” (Jelenések 5:13)

Amikor Ádám és Éva vétkeztek, Isten miért nem hagyta a bűnös párt döntésük szerint a sorsukra, ahelyett hogy kitartóan szólítgatta őket az Éden kertjében: „Hol vagytok?”
Elménk nem képes felfogni a kegyelem és az igazságosság egyedülálló összhangját, azt, hogy Isten kész a megbocsátásra, és nem akarja elpusztítani a bűnöst, hanem igyekszik megmenteni. Soha nem fog kényszeríteni minket, de ott áll szívünk ajtajánál, kérlelve, „ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz” (Jelenések 3:20).
Amikor Isten kitartóan keres, hogy „Hol vagy?”, mi az, ami hozzá von minket?
Az irántunk tanúsított szeretete.
Képesek vagyunk-e felfogni, hogy pontosan mi is történt a kereszten?
Vajon a kínzás és a szenvedés okozta-e Jézus halálát?
Vajon a lándzsa, amelyet az oldalába döftek, az ölte meg őt?
Nem, Krisztusnak a szíve szakadt meg. A kétségbeesésbe halt bele, mert megérezte, hogy Atyja jelenléte elhagyta Őt.
Teljesen egyedül szenvedte el Isten haragját az egész emberiség minden bűne miatt. Félelem gyötörte, hogy a bűn, amelyet magára vállalt, annyira visszataszító az Atya szemében, hogy nem marad semmi reménye arra, hogy valaha is megbékél az Atyjával. Abban a sötét órában Jézus nem látott túl a sírgödrön.
Igen, Krisztus olyan sötét kétségbeesést érzett, mint amilyet a bűnösök fognak tapasztalni, amikor kiöntetik rájuk Isten haragja. A Gecsemáné kertben beszélt erről:
„Ekkor monda nékik: „Felette igen szomorú az én lelkem mindhalálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem” (Máté 26:38).
Miért engedte meg az Atya a Fiának, hogy olyan bűnért szenvedjen, amelyet nem is Ő követett el?
Kezdetben az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy tervet fektettek le, amely által megbocsátást adnak a bűnbánó bűnösnek, de eközben megtartják Isten törvényének igazságosságát. Az örök életnek ez a reménysége tehát már örök időktől fogva létezik.
(Titusz 1:2)
„Az örök élet reménységét, amelyet megígért az igazmondó Isten örök időknek előtte.”
Ez a terv, ez az ígéret azt jelenti, hogy Krisztus felajánlja magát áldozatul a világ bűneiért.
(2Korinthus 5:19)
„Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.”
Más szavakkal, Krisztus áldozata megszünteti a bűntelen Isten és a bűnös emberiség közötti válaszfalat. Jézus viselte el teljesen Isten bűn feletti haragját, elfordította azt, és saját testében szenvedte el a mi büntetésünket.
A golgotai kereszt annak a bizonyítéka, hogy Isten csak úgy gyakorolhat kegyelmet az emberi családdal szemben, ha igazságos is marad, vagyis a bűn elveszi a méltó büntetését, a halált. Amely a bűntelen Istentől, az Élet Forrásától való elszakítottságunk következménye.
Hogyan helyettesítheti Jézus Krisztus élete a mi bűnös életünket?
Ézsaiás ószövetségi próféta a következő kifejezésekkel írja le Krisztus küldetését:
„Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért”, és „a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozta” (Ézsaiás 53:4–6, 12).
A megváltási terv szerint Jézus átveszi és viseli bűneink terhét. Helyette pedig nekünk tulajdonítja az ő tökéletes jellemét. Az Üdvözítő sohasem követett el bűnt. Ám mégis bűnné lett értünk: önként elvette rólunk a bűneink terhét. Tehát amikor Krisztus meghalt a Golgota keresztjén, készséges, alázatos szívvel magára vállalta az egész emberiség minden bűnének terhét. Mi ugyanis a bűn hatalmas adósságával tartozunk, amit sohasem lennénk képesek törleszteni. A Megváltó saját vére által mégis kifizette értünk a súlyos váltságdíjat!
Kiérdemelhetjük a megváltást és az örök életet a saját jó cselekedeteink révén?
A Szentírás válasza:
(Efézus 2:8)
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.”
Valóban az Atyának az emberek iránt érzett haragját kellett Jézusnak kiengesztelni az áldozati halálával?
Jézus a Nikodémussal folytatott beszélgetése közben éppen azt akarta megértetni, hogy maga az Atya is úgy szeret bennünket bűnös embereket, hogy kész volt beleegyezni Jézus megváltói halálába, hogy az emberek ne vesszenek el.
(János 3:16)
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
A kereszt tehát annak bizonyítéka, hogy az erkölcsi törvény, amely a bűnös halálát mondja ki, örök érvényű, és azt eltörölni vagy félretenni nem lehet.
Ha a Tízparancsolat, amely megmutatja a bűnt, és az erkölcsi törvény, amely azt mondja ki, hogy a bűn zsoldja, vagyis a következménye a halál, eltörölhető lenne, mint ahogy sokan gondolják, akkor Isten nem a golgotai események után törölte volna el, hanem még előtte, hiszen akkor Jézusnak nem kellett volna meghalnia, nem kellett volna a bűn zsoldját lefizetnie.
Milyen következménye lett Jézus golgotai áldozatának?
Legközvetlenebb következménye az, hogy amennyiben elfogadjuk Őt személyes Megváltóként, akkor nem nekünk kell bűneink büntetését viselnünk.
Jézus, minket helyettesítő halála tette lehetővé azt is, hogy az ember nemcsak a bűn büntetésétől, hanem magától a bűntől is megszabadulhat.
(János 1:12)
„Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek;
Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.”
A Golgota áldozatában megnyilatkozó szeretet az el nem bukott lényeket is megerősíti az Istennel való közösségben, mert ezáltal Isten „ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind amelyek a mennyekben vannak, mind amelyek e földön vannak; így az egész teremtett világ újra egységben és békességben élhet Istennel és egymással (Efézus 1:9-10).
Mi a garancia arra, hogy a bűn története nem fog még egyszer megismétlődni?
Isten ígéretet adott a Bibliában arra vonatkozóan, hogy „Nem lészen kétszer veszedelem” (Náhum próféta 1:9).
Mivel az egész teremtett világ megismerhette a bűn rettenetes voltát és iszonyú következményeit, ezért többet senkit sem fog tudni megtéveszteni.
Az emberi család megváltásának művében van-e jelentősége Jézus feltámadásának?
Jézus halálának semmi jelentősége sem lenne – bármilyen csodálni való az egyébként – ha nem követi azt a feltámadás eseménye.
(1Korinthus 15:20)
„Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.”
Jézus halálát csak a feltámadás teszi igazán diadalmas eseménnyé. Mivel bűntelen volt, Sátánnak semmije sem volt Benne, ezért nem tarthatta Jézust a halál fogságában. Ámen!
Krisztus szolgálata halálában és feltámadásában gyökerezik. A Golgotán bemutatott engesztelőáldozata tökéletes volt, mégis, Krisztus feltámadása nélkül nem volna bizonyosságunk arra, hogy isteni küldetését sikeresen végrehajtotta a Földön.
Krisztus feltámadása megerősíti és bizonyítja annak igazságát, hogy örök életünk van benne. Ámen.
Isten szent Fia emberi testet öltött magára, azt a tökéletes életet élte, amelyet nekünk is követnünk kell, és azt a halált halta, amit igazából mi érdemeltünk ki. Mindezt azért tette, mert Ő a mi szerető Megváltónk.
ÖSSZEFOGLALÁS
Krisztus élete – mely Isten akarata iránti tökéletes engedelmesség volt – szenvedése, halála és feltámadása által gondoskodott Isten az emberi bűn engesztelésének egyetlen eszközéről úgy, hogy akik elfogadják ezt az áldozatot, azoknak örök életük lehet, és az egész teremtett világ jobban megértheti a Teremtő örökkévaló szeretetét. Ez a tökéletes engesztelés igazolja Isten szent törvényének igazságosságát és könyörülő jellemét, mert mindkettő elítéli bűneinket, de gondoskodik a megbocsátásról. Krisztus halála helyettesítő és engesztelő, megbékéltető és átalakító. Krisztus feltámadása Istennek a gonosz erők feletti diadalát hirdeti. Azoknak, akik a megváltást elfogadják, végső győzelmet biztosít a bűn és a halál felett. Nyilvánvalóvá teszi Jézus Krisztus hatalmát, aki előtt mennyen és földön minden térd meghajol.
Az engesztelés egy olyan cselekmény, illetve folyamat, amely eltörli a bűnt és helyreállítja az életközösséget Isten és az ember között. Ez az a megbékélés Isten és a bűnösök között, amely Krisztus áldozatán, az Ő minket helyettesítő halálán keresztül valósult meg.
EGYETÉRTESZ AZ ALÁBBIAKKAL?
Elfogadom Jézus Krisztus golgotai halálát bűneimért való engesztelő áldozatul, és hiszem, hogy Isten az Ő kegyelméből, a Jézus kiontott vérében való hit által engem is megváltott a bűntől és annak büntetésétől.
IMÁDKOZZUNK EGYÜTT
Mennyei Atyám!
Köszönöm, hogy Fiadat adtad, hogy meghaljon helyettem. Hálatelt szívvel dicsérem Őt azért, mert tökéletes példája az engedelmességnek. Hálás vagyok, hogy Ő most a mennyben van, de hamarosan visszatér, hogy magával vigyen égi otthonunkba. Add nekem a te kegyelmed és erőd arra, hogy akaratodat tegyem, hogy megnyerhessek másokat is a te országod számára! Ámen.
Összeállította: Rinkó Sándor, A Hetednapi Adventista Egyház Hitelvei és a „Keresd az igazságot” című Bibliatanulmány sorozat, valamint Háló Sándor: „Alapvető Bibliaismeret” című keresztségi tanítások alapján.
2020. November.