A leendő férj legyen takarékos és szorgalmas. – A régi idők szokása szerint megkövetelték a vőlegénytől – a házassági eljegyzés jóváhagyása előtt -, hogy egy bizonyos pénzösszeget, vagy azzal egyenlő értékű tárgyat fizessen le – körülményeihez képest – a leány apjának. Ezt a házasság biztosítékának tekintették. Az apa nem látta biztonságosnak, hogy leányai boldogságát olyan emberekre bízza, akik nem képesek gondoskodni családjuk fenntartásáról. Ha nem volt elegendő szorgalmuk és erejük munkájuk végzésére, és barmok vagy föld vásárlására, félő volt, hogy életük haszontalan lesz. Azonban gondoskodtak arról, hogy kipróbálják azokat, akik semmit sem tudtak fizetni feleségükért. Megengedték, hogy dolgozzanak az apa részére, akinek leányát szerették, a munka időtartamát a megkívánt hozomány értéke határozta meg. Ha a kérő hű volt szolgálatában, és más tekintetben is méltónak bizonyult, feleségül nyerte a leányt és általában a hozományt, amit az apa kapott, lányának adta házasságkötésekor… {AH 92.1}
Ez a régi szokás – habár néha visszaéltek vele, mint Lábán – jó eredményekkel járt. Amikor a kérőtől megkívánták, hogy teljesítse szolgálatát a leány elnyerése érdekében, azzal megakadályozták az elhamarkodott házasságot és alkalmuk volt kipróbálni a férj-jelölt vonzalmának mélységét, valamint azt is, hogy képes-e gondoskodni családjáról. Korunkban sok baj származik abból, hogy éppen az ellenkező eljárást követik. {AH 92.2}
Senkinek sem lehet mentsége, hogy nem ért a pénz kezeléséhez. Sok emberről elmondható, hogy kedves, szeretetre méltó, adakozó, jó ember, jó keresztény, de saját dolgait nem tudja irányítani. Ami javainak kiadását illeti, olyan mint egy gyermek. Szülei nem nevelték arra, hogy megértse és gyakorolja az önfenntartás elveit. {AH 93.1}
