Szórakozások, amelyek alkalmatlanná tesznek a mindennapi kötelességekre. – Abból az osztályrétegből kerülünk ki, akik hisszük: az a kiváltságunk, hogy életünk minden napján Istent dicsőítsük a földön; hogy nem saját szórakoztatásunkra élünk, nem a magunk tetszését keressük. Azért vagyunk itt, hogy az emberiség hasznára és a társadalom áldására legyünk; de ha a hiábavalóságot és balgaságot keresők sokasága szerint megengedjük, hogy gondolataink az övékéhez hasonló alacsony szintre irányuljanak, akkor hogyan lehetünk fajunk és nemzedékünk áldására? Hogyan lehetünk áldás a körülöttünk levő társadalom számára? Nem engedhetünk meg jóhiszeműleg bármely szórakozást, mely alkalmatlanná tesz napi kötelességünk hűségesebb teljesítésére. {AH 513.4}