Az Úr látomásban mutatta meg nekem a többi világokat. Szárnyakat adtak és egy angyal ragyogó, dicsőséges helyre kísért a városból. A hely füve üde zöld volt és a madarak kedves dallamot énekeltek. A hely lakói különböző termetűek, nemesek, fenségesek és kedvesek voltak. Jézus képmását viselték és arcuk szent örömtől sugárzott, mely kifejezte a hely szabadságát és boldogságát. Egyiküket megkérdeztem, ők miért kedvesebbek a föld lakóinál? A válasz így hangzott: „Mi Isten parancsolatai iránti teljes engedelmességben éltünk és nem buktunk el engedetlenség által, mint a föld lakói”… Ekkor kértem kísérő angyalomat, engedje meg, hogy e helyen maradjak. Nem tudtam elviselni azt a gondolatot, hogy újra visszatérjek e sötét világba. Ekkor az angyal így szólt: „Vissza kell menned a földre, de ha hűséges leszel, a száznegyvennégyezerrel abban a kiváltságban részesülsz, hogy meglátogathatod az összes világokat és szemlélheted Isten műveit.” {AH 543.2}