Azok a férfiak, akik Isten munkáját végzik és akiknek szívében maradandóan Krisztus lakozik, nem alacsonyítják le az erkölcsi színvonalat, inkább felemelik azt. Nem találnak örömet a nők hízelgésében vagy becézgetésében. Hadd mondják a nőtlen vagy nős férfiak: „El a kezekkel! Nem adom meg a legkisebb alkalmat sem arra, hogy jó híremet rossz nyelvek a szájukra vegyék. Nevem becsesebb és értékesebb minden ezüstnél és aranynál. Hadd őrizzem meg azt tisztán! Ha az emberek vádolják e nevet, nem azért teszik, mert alkalmat adtam rá, hanem ugyan abból az okból, amiért gonoszt szóltak Krisztusról -, mert gyűlölték jelleme tisztaságát és szentségét, mivel állandó feddés volt az számukra.” {AH 335.2}