Az Újszövetségben hasonló tilalom van a keresztényeknek hitetlennel kötendő házasságával kapcsolatban. Pál a korinthusiakhoz írt levelében kijelenti: „Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet akihez akar; csakhogy az Úrban” (1Kor 7:39). Második levelében ezt írja: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában, mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? Vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Beliállal? Vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nekik Istenük és ők én népem lesznek. Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, és leszek nektek Atyátok és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr” (2Kor 6:14-18). {AH 62.1}
Isten átka nyugszik sok, időszerűtlen, nem megfelelő kapcsolaton, amelyet a világnak e korában kötnek. Ha a Biblia homályos, bizonytalan megvilágításban hagyná e kérdéseket, akkor megbocsátható lenne az az eljárás, amit sok ifjú követ egymással való kapcsolatában. Azonban a Szentírás követelményei nem félparancsok. Megkívánják gondolataink, szavaink és cselekedeteink tökéletes tisztaságát. Hálásak vagyunk Istennek, hogy lábainknak szövétneke az Igéje és így senkinek sem kell eltévesztenie a kötelesség ösvényét. Az ifjúság tűzze ki feladatául, hogy tanulmányozza a Szentírást és gondosan figyel tanácsaira, mert mindig sajnálatos hibákat követtek el, amikor eltértek előírásaitól. {AH 62.2}
