Időről időre megmutatták nekem, tanítsuk meg a betegeket arra, hogy helytelen, ha minden testi munkát abbahagynak egészségük visszanyerése érdekében. Ha ekként cselekszenek, akaratuk elgyengül, vérük lustán kering és egyre sűrűbbé válik. Midőn a beteg abban a veszélyben forog, hogy esetét rosszabbnak képzelje, mint amilyen a valóságban, akkor a tétlenség biztosan a legszerencsétlenebb körülményeket idézi elő. A jól beosztott, rendszeresen végzett munka azt a gondolatot adja a gyengélkedőnek, hogy még nem teljesen használhatatlan a világban, hanem van valami haszna. Ez megelégedést nyújt számára, felbátorítja és életerőt kölcsönöz neki, amit a hiábavaló, haszontalan szellemi szórakozások sohasem tudnak megtenni. {AH 510.4}