Az ifjak szíve fogékony. – Krisztus azonosította magát a szerényekkel, a szűkölködőkkel és szenvedőkkel. Karjaiba vette a kisgyermekeket és leereszkedett az ifjak színvonalára. Szerető, részvétteljes szíve képes volt megérteni próbáikat, szükségleteiket és örült boldogságuknak. Midőn lelke kimerült a zsúfolt városok forgatagában, zűrzavarában és belefáradt a ravasz, képmutató emberek társaságába, az ártatlan gyermekek körében nyugalmat és békességet talált. Jelenléte soha nem űzte el őket. A mennyei Felség leereszkedett, hogy feleljen kérdéseikre és fontos tanításait leegyszerűsítette, hogy megfeleljen gyermeki értelmüknek. Fiatal, fejlődő értelmükbe elültette az igazság magvát, hogy felnövekedve bőséges aratást hozzanak majd érettebb korukban. {AH 275.1}