Sok férj nem érti meg eléggé és nem is méltányolja azokat a gondokat és nehézségeket, amelyeket felesége elvisel, amit legnagyobb részt a naponkénti háztartási kötelességek meg nem szűnő körforgása jelent. A férjek gyakran ráncos homlokkal, napfény nélkül érkeznek otthonukba. Amikor az étel nincs időben kész, akkor az elcsigázott feleséget megjegyzésekkel köszöntik, aki gyakran házvezetőnő, ápolónő, szakácsnő, szobalány egy személyben. A követelőző férj ereszkedjen le, vegye ki a nyűgös gyermeket anyja fáradt karjából, ezáltal is segíti a család ételének elkészítését. Amikor a csecsemő ingerlékeny és nyugtalan az apja karjában, ritkán érzi kötelességének, hogy dajkálja és igyekezzen megnyugtatni és lecsendesíteni gyermekét. Nem veszi tudomásul, hogy az anya órákon át tűrte kicsinyének nyugtalanságát, hanem türelmetlenül felkiált: „Na, anya, vedd a gyermekedet!” Vajon nem ugyanúgy az ő gyermeke is, mint a feleségéé? Vajon nem ugyanolyan kötelessége, hogy türelmesen hordozza a gyermeknevelés reá eső részét? {AH 224.2}