A gyermekek sok bajtól menekülnének meg, ha bizalmasabbak lennének szüleikhez. A szülők bátorítsák gyermekeikben azt a hajlamot, hogy nyíltak és őszinték legyenek; jöjjenek hozzájuk gondjaikkal akkor is, ha zavarban vannak a helyes út felől; a dolgokat úgy tárják szüleik elé, amint azt látják és kérjék ki tanácsukat. Ki olyan jó szándékú, mint az istenfélő szülő, aki látja és kimutatja a veszélyt? Ki értheti meg úgy saját gyermekeinek különleges természetét, mint ők? Az édesanya – aki csecsemőkoruktól figyelte gondolkodásmódjukat és így megismerte természetes hajlamukat -, a legjobban felkészült gyermekei tanácsolására. Ki tudná oly jól megmondani, hogy milyen jellemvonásokat kell ellenőrizni és korlátozni, mint az apától támogatott anya. {AH 191.2}