9. fejezet: Tudatos párválasztás – dr. Mihalec Gábor - Hetednapi Adventista Egyház Romániai Unió

Ajánlott videók:

Ajánlott olvasni való:

Ellen G. White: Üzenet az ifjúságnak

Az udvarlás helytelen formái

Jellemedben az állhatatosság és önmegtagadás hiánya gátolja a legkomolyabban a vallásos élettapasztalat megszerzését, amely nem csuszamlik el, mint a homok. Ápolnod kell az állhatatosságot, céljaid legyenek tiszták, egyenesek. Ezek a jellemvonások valóban szükségesek az eredményes keresztényi élethez. A lelki épség, jellemtisztaság megtart a helyes úton. Semmiféle indok sem vehet rá, hogy elhagyd a kötelesség egyenes útját, hűséges maradhatsz Istenhez. A vonzalom és szerelem iránti vágy, a baráti sóvárgás nem fog elvonni az igazság és kötelesség útjáról, kötelességedet nem áldozhatod fel vonzalmadért. {MYP 437.1}

Hibát követsz el ifjú atyámfia, ha életed útját fiatal, tapasztalatlan lánnyal kapcsolod össze, akit nem neveltek az élet mindennapi, gyakorlati kötelességeinek teljesítésére. De ez a fogyatékossága még csekélység ahhoz képest, hogy nem ismeri kötelességét Istennel szemben. Bár nem nélkülözte a világosságot, részesült vallási előjogokban, de nem érzi nyomorúságos voltát Krisztus nélkül. {MYP 437.2}

Befolyás a vallásos életre

Ha szerelmi bódulatodban gyakrabban távol maradsz az imaóráktól, – melyeken Isten egyesül népével,- csak azért, hogy annak társaságát élvezd, aki nem szereti Istent és akit nem vonz a vallásos élet, hogyan várhatod el Istentől, hogy megáldja ezt a frigyet? {MYP 437.3}

Ne hirtelenkedj. A korai házasságkötések nem helyesek. Ha akár a nő, akár a férfi nem viseltetnek tisztelettel Isten követelményei iránt, ha nem veszik figyelembe azokat a kötelességeket, melyek őket a valláshoz kapcsolják, akkor az a veszély forog fenn, hogy nem fogják tekintetbe venni a férj vagy a feleség igényeit sem. Veszélyes az a szokás, hogy gyakran vagyunk együtt, még hozzá ha azt vallási kiváltságaink vagy az imaórák rovására tesszük. így olyan veszteséget szenvedünk, melyet nem engedhetünk meg magunknak. {MYP 438.1}

Általánosan elterjedt szokás, hogy a fiatalok késő éjjel is együtt ülnek, ez nem tetszik Istennek még akkor sem, ha mindketten keresztények. Az ilyen helytelenül felhasznált órák veszélyeztetik az egészséget, alkalmatlanná teszik az elmét a másnap kötelességeinek teljesítésére és rossz látszatot keltenek. Testvérem, remélem, hogy becsülöd önmagadat annyira, hogy lemondj az udvarlásnak eme formájáról. Ha szemed kizárólag Isten dicsőségére tekint, meggondolt óvatossággal fogsz eljárni. Nem fogod tűrni, hogy a szerelmes érzelgősség annyira elvakítsa látásodat, hogy elfelejtsd azokat a magas kívánalmakat, amelyeket Isten irántad, mint keresztény iránt támaszt. {MYP 438.2}

Korai házasságkötések

Korai házasságkötések nem engedhetők meg. Az ilyen fontos, és következményeiben messze kiható viszonyt nem szabad sebbel-lobbal, elégséges előkészítés nélkül megkötni. Semmi esetre sem azelőtt, mielőtt a lelki, értelmi és testi erők nincsenek jól kifejlődve. {MYP 438.3}

Korai házasság

Fiatalok éretlen szerelemmel lépnek házastársi viszonyba, ítélőképesség nélkül, nemes, emelkedett érzelmek nélkül tesznek házassági fogadalmat, csakis fiatalos hevületüktől vezettetve. {MYP 452.1}

Ifjúkori vonzalmak veszélyei

A gyermekkorban keletkezett vonzalmak gyakran igen nyomorúságos házasságokat, vagy szégyenletes elválást eredményeztek. Korai kapcsolatok ritkán boldogok, ha szülői belegyezés nélkül köttettek. Meg kell fékezni a fiatalkorúak szerelmét, amíg el nem érkezik az az idő, amikor koruk és tapasztalataik elegendőek lesznek ahhoz, hogy becsülettel, biztonsággal szárnyra kelhessenek. Akik nem engedik korlátozni magukat, azokra az a veszély vár, hogy boldogtalanul tengethetik életüket. A húsz év körüli ifjú nehezen tudja megítélni, vajon a másik, hasonlóképpen fiatal személy alkalmas élettárs-e az ő számára? Megtörténhet esetleg az, hogy amikor ítélőképességük már fejlettebb, rájönnek arra, hogy nem boldogíthatják egymást. Azután, ahelyett, hogy sorsukat a legelőnyösebben alakítanák, vádakkal illetik egymást, a köztük lévő szakadék még nagyobb lesz, mig végülis közömbösek lesznek és elhanyagolják egymást. Az ilyen emberek aztán nem tartják szentnek az otthont. Keserű szemrehányások és gyűlölködő szavak mérgezik annak légkörét. {MYP 452.2}