„… Mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.” (1Korinthus 4:9)
Ki lesz a győztes a nagy küzdelem végén: Krisztus, vagy Sátán?
Az egész világegyetem az Istenség, vagyis a Szentháromság Isten köré összpontosult mindaddig, amíg az egyik angyal, akit a Teremtő bölcsességgel és szépséggel ajándékozott meg, Teremtője ellen nem fordult.
A bűn eredetének borzasztó titka csak részben tárul elénk. Nincs sem ok, sem mentség az elégedetlenségre, önzésre és büszkeségre, amely Lucifert megrontotta az Istentől kapott ajándékokkal együtt.
(Ellen White: A Megváltás Története 7-8. old.)
„Sátán Isten törvénye ellen harcolt, mivel nem akarta magát alárendelni Krisztus tekintélyének, Aki a mennyeknek Ura volt… Sátán szerint az angyaloknak nincs szükségük törvényre, ezért engedtessék meg nekik, hogy szabadon követhessék a saját akaratukat, amely mindig helyesen fogja irányítani őket.
A törvény korlátozza szabadságukat, így Sátán valódi célja: a törvény eltörlése volt.”
(Ellen White: A Megváltás Története 7-8. old.)
A mennyei küzdelem igazi megtámadottja azonban Isten volt. Az isteni tanácsba, vagyis a Szentháromságba szeretett volna bekerülni Lucifer.
Olyan hatalmat és jogot szeretett volna önmagának is, mint ami az Istenség személyeit illette meg.
Tulajdonképpen Isten szeretett volna lenni.
(Ézsaiás 14:14)
„Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.”
Úgy kezdődött a nagy küzdelem, hogy Lucifer olyan fegyvert használt, amelyet Isten nem használ soha: a hazugságot. Isten az igazság. Azonban a tények elferdítésével és valótlanságok állításával Lucifer elvakította az angyalok egyharmadát. Ennek következménye az Isten kormányzása elleni lázadás lett, majd a mennyből való kivettetésük.
(Jelenések 12:9)
„És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.”
A Jelenések 12:4. verse így szól:
„És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat. …”
Hogyan kerültünk mi, emberek mindebbe a nagy küzelembe?
Sátán gyűlölte ősszüleink békéjét és tisztaságát. Irigyelte örömüket, és felindultan figyelte őket Éden szépségében, amint naponta látogatta őket Teremtőjük.
Isten figyelmeztette Ádámot és Évát: „Soha ne menjetek közel ahhoz az egy fához! Ne egyetek a gyümölcséből, mert akkor megismeritek a halált és a bűnt.”
De Sátán, kígyónak álcázva magát, alattomosan aláásta az Isten iránti bizalmukat és hűségüket – olvashatjuk (1Mózes 3:5).
Elhitték a hazugságát! Abban a pillanatban az ördög elrabolta a föld feletti uralmukat. A halál, a gonoszság és szenvedés uralma elkezdődött.
A legszomorúbb dolog az volt, hogy Ádám és Éva elszakadtak Istentől. Mielőtt Isten kiűzte volna őket az Éden kertjéből és az élet fájától, reményt adott nekik: az Üdvözítő ígéretét. Ezért kellett Jézusnak eljönnie erre a földre.
Mit jelent az a szó, hogy „evangélium”?
Az evangélium egy görög eredetű szó, ami magyarra fordítva „jó hír”-t vagy „öröm hír”-t jelent. Lényege az, hogy a szeretet Istene nem nyugodott bele, hogy az ember a bűnt választotta és így kárhozatra ítélte magát, ezért meg akarja menteni.
Mi volt a jó hír abban, amit Isten az Édenben mondott el az első emberpár és a kígyóként elrejtőzött Sátán előtt?
Első ígéretként és jó hírként azt mondta el Isten, hogy „ellenségeskedést szerez” az ember és a bűn szerzője között.
(1Mózes 3:15)
„És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.”
Az Isten evangéliuma tehát azt az isteni szándékot mondja el a vesztébe rohanó embernek, hogy Isten egy Szabadítót támaszt az emberi család között, aki legyőzi Sátánt, magára vállalja az ember helyett a bűn büntetését, és helyreállítja azt, amit Ádám elrontott és elveszített.
Ez az édeni ígéret, amely az úgynevezett „Ősevangélium”, Jézus Krisztus betlehemi születésére utaló prófécia volt! Ő volt az a megígért „Mag” aki, a kígyó fejére taposott.
Nagyon kifejező szemléltetése ez annak a küzdelemnek, ami Krisztus és Sátán között zajlott le.
Egyrészt, mert ha egy kígyónak a fejére taposnak, akkor az elpusztul, Jézus győzelme tehát végül Sátán pusztulását fogja magával hozni.
Másrészt a kígyó viszont a Szabadító sarkába mar a küzdelem közben, és mivel a kígyó marása halálos, ezért ez azt mondja el, hogy a Szabadító is életét adja ebben a küzdelemben.
Isten azon fáradozik, hogy az ember ne Vele, hanem a bűn szerzőjével legyen ellenséges viszonyban, hiszen Sátán az ellenség, nem Ő.
Amikor Isten ellenségeskedést támaszt valakiben, akkor többé nem érzi jól magát a bűnben, feltámad a lelkiismerete, szégyelli tettét, szeretné ha többé nem fordulna elő az életében.
Ez az isteni közbelépés viszont kiváltja Sátán ellenségeskedését mindazokkal szemben, akik engednek az isteni befolyásnak.
Mind Sátán, mind Isten mélyen érdeklődik az életünk iránt, de más-más okból! A kereszt volt a végső csatamező! Az ottani győzelem biztosítja a mi győzelmünket. Amikor Jézus azt mondta, „elvégeztetett”, kijelentette a világegyetem előtt, hogy Sátán lázadása végleg elbukott.
Azért jött Jézus erre a világra, hogy megharcolja a nagy küzdelmet, legyőzze a bűnt és Sátánt, és megbékítsen bennünket Istennel. Arra vágyik, hogy átformáljon bennünket. Gyűlöli a bűnt, amely beszennyez bennünket. Sátán megrontotta az értelmünket és a képzeletünket, lealacsonyította a lelkünket, gyengék lettünk és hiányzik az erkölcsi erőnk.
Mi a megoldás erre a borzasztó problémára, szennyre, távolságra és a halálra?
Naponkénti imádságunk legyen, hogy olyanná legyünk, mint Jézus: gyűlölnünk kell a bűnt és szeretnünk kell a bűnöst.
Tudatában kell lenni a hatalmas csatának, amely érint engem, téged és mindenkit a világon. Kérjük kitartóan Istent, hogy adjon erőt a győzelemre, tudva, hogy „a gonoszság lelkei ellen” kell harcolnunk.
(Efézus 6:12)
„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.”
Csakis a Jézustól való teljes függés által lehetséges számunkra a győzelem, Aki győzelmet ígért nekem, neked és mindenkinek, amennyiben felvesszük Isten minden fegyverét a Sátán elleni küzdelemhez!
(Efézus 6:13-18)
„Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.
Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,
És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével;
Mindezekhez fölvevén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;
Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde:
Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért.”
Szüntelenül éljen bennünk Isten figyelmeztetése az ellenség szándékáról! Isten nem hagyta az embert magára, Sátán hatalmának kiszolgáltatva. A Menny Istene lépett a küzdőtérre, hogy megszabadítson bennünket. A Golgota hatalmas Győzője kész ma is mindannyiunk segítségére jönni.
Vigyázzunk, hogy közömbösségünkkel vagy figyelmetlenségünkkel nehogy áldozatai legyünk az őscsalónak.
A Szentírás segítségével tehát tanúi lehetünk, sőt mi is szereplői vagyunk a jó és a gonosz között dúló hatalmas küzdelemnek!
Istennek melyik bátorító ígéretére támaszkodhatunk akkor, amikor túl gyengének érezzük magunkat, vagy ha a küzdelmet túlságosan nehéznek találjuk?
A Szentírás válasza:
(Filippi 4:13)
„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.”
Jézus példaadásából meg kell tanulnunk azt, hogy nekünk sem erővel és hatalommal kell hadakozni, hanem Isten Szentlelke által.
Tanuljuk meg az egymással való kapcsolatainkban is azt, hogy „a gonoszt jóval győzzétek meg” (Róma 12:21).
ÖSSZEFOGLALÁS
Az egész emberiség belebonyolódott az Isten és Sátán közötti nagy küzdelembe, ami Isten jelleme, törvénye és a világmindenség fölötti uralom kérdése körül forog. A harc a mennyben kezdődött, amikor egy szabad akaratú teremtett lény önmagát felmagasztalva Isten ellenségévé, Sátánná vált, és az angyalok egy részét is fellázította. E világba is behozta a lázadás szellemét, amikor Ádámot és Évát bűnre vitte.
Az ember bűne azt eredményezte, hogy az emberiség elvesztette istenképűségét, a teremtett világ rendje felbomlott, és a föld a vízözön idején elpusztult. E világ az egyetemes küzdelem színtere lett, amit az egész univerzum figyelemmel kísér. De Isten szeretete végül is igazolódik. Krisztus, hogy segítse népét a harcban, elküldi Szentlelkét és a jó angyalokat, hogy az üdvösség útján vezessék, védelmezzék és oltalmazzák őket.
IMÁDKOZZUNK EGYÜTT
Drága Atyám!
Köszönöm, hogy feltártad a jó és a rossz közötti küzdelmet. Örülök, hogy a világegyetem hamarosan elismeri Isten átformáló szeretetének erejét. Tudatában vagyok, hogy az egyetlen reményem a győzelemre Jézustól származik. Köszönöm a Szentlelket, aki az igazságban tart mindaddig, amíg a nagy küzdelem végérvényesen be nem fejeződik. Ámen.
Összeállította: Rinkó Sándor, A Hetednapi Adventista Egyház Hitelvei és a „Keresd az igazságot” című Bibliatanulmány sorozat, valamint Háló Sándor: „Alapvető Bibliaismeret” című keresztségi tanítások alapján.
2020 November.
