„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.” (1Mózes 1:1)
„Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.
Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.”
(Zsoltárok 33:6,9)
Hogyan lehet megérteni és elfogadni azt, hogy a semmiből anyag és élet keletkezett?
A Biblia válasza erre az, hogy „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, az a láthatatlanból állott elő” (Zsidók 11:3).
A különböző elméleteket valló és mindent megmagyarázni akaró ember felé milyen kérdéseket vet fel Isten?
„Hol voltál, mikor a Földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!” (Jób 38:4).
Mit gondolsz, a Földünknek, mint bolygónak a megteremtése is a hat napos teremtés alkalmával történt?
A Biblia első versei számolnak be arról, hogy a Földet már kezdetben megteremtette Isten, bizonyára más égitestekkel együtt, de élet még nem volt rajta.
(1Mózes 1:1)
„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.”
Ez a kezdet azonban nem a hat napos teremtés kezdetét jelenti, amikor Isten megteremtette a földön az élet feltételeit és az élővilágot, hanem Istennek az egész univerzumban végrehajtott teremtő munkájának a kezdetét.
A Biblia egészének tanítása szerint az a pillanat és esemény értendő kezdet alatt, amikor az Istenség Tanácsában a megváltás terve megszületett, amiben az egyik isteni személy vállalta, hogy életét adja azokért a bűnösökért, akik megbánták az elkövetett bűnt.
(Példabeszédek 8:22-23)
„Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.”
A Föld mint egy bolygó már korábban, a kezdetektől is létezett, aztán Isten úgy döntött, hogy megteremti az élet feltételeit az első három napon, majd a következő három napon az élővilágot teremtette meg ezen a bolygón.
Milyen állapotban volt a Föld akkor, amikor Isten hozzáfogott mindezek megteremtéséhez?
(1Mózes 1:2)
„A Föld pedig kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mélység színén, és az Isten Lelke lebegett a mélység színén.”
Az első napon Isten különválasztotta a világosságot a sötétségtől, a világosságot „nappalnak”, a sötétséget „éjszakának” nevezte.
A második napon elválasztotta egymástól a vizeket – más szóval, különválasztotta az atmoszférát a Földhöz tartozó víztől – megteremtve ezáltal az élet feltételét.
A harmadik napon Isten egy helyre gyűjtötte a vizet, kialakítva a tengert és a szárazföldet. Ezután felöltöztette a csupasz vízpartokat, dombokat és völgyeket.
„Hajta tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, amelynek gyümölcsében mag van, az ő neme szerint” (1Mózes 1:12).
A negyedik napon teremtette a Napot, a Holdat és a csillagokat, hogy „legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek”.
A Nap nappal, a Hold éjjel „uralkodik” (1Mózes 1:14–16).
A madarakat és a vízi állatokat Isten az ötödik napon teremtette, „az ő nemük szerint” (1Mózes 1:21). Ez arra utal, hogy az általa teremtett állatok saját fajtájuk szerint folyamatosan szaporodnak tovább.
A hatodik napon hozta létre az állati élet magasabb formáit. Így szólt:
„Hozzon a föld élő állatokat nemük szerint; barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemük szerint” (1Mózes 1:24).
Ugyanezen a hatodik napon a teremtés művének koronájaként, megteremtette az embert „az Ő képére, Isten képére teremté őt, férfiúvá és asszonnyá teremté őket” (1Mózes 1:27).
„És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, ímé, igen jó” (1Mózes 1:31).
Melyik isteni személy végezte el a Föld élővilágának a megteremtését?
A Szentháromság Isten mindegyik személye részt vett valamilyen módon a teremtés munkájában.
Ezt akarja kifejezni a Biblia azáltal, hogy az „Elohim” az Isten szó többes számát használja.
(1Mózes 1:26)
„Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra.”
Azonban Isten Fia, nem csupán megalkotott bennünket, hanem vissza is vásárolt minket magának!
Ugyanaz, aki az Éden kertjében az élet fáját adta az embernek, az függött értünk a Golgota keresztjén is.
Az az Isten, aki kijelentette az első pénteken, hogy a teremtés elvégeztetett, ugyanaz az Isten, aki a keresztre feszítés péntekén szenvedett, amikor kijelentette, hogy a megváltás elvégeztetett.
Azok a kezek, amelyek a világegyetemet alkották, ugyanazok a kezek, amelyek átszegezve és vértől szennyesen szereztek örök életet nekünk.
Fogadjuk hát el Őt mint azt a személyt, aki teremtett téged és engem, és aki most újjáteremt mindannyiunkat az Ő isteni képmására. Ámen!
Mennyi idő alatt végezte el a Szentháromság Isten a Föld élővilágának megteremtését, van-e jelentősége annak, hogy ennyi ideig végezte a teremtés munkáját?
Isten, teremtői hatalmánál fogva hosszú korszakokon és évmilliókon keresztül is elvégezhette volna a teremtést, vagy éppen egy pillanat alatt is, mivel Ő nem függ az időtől sem.
A hat napon keresztül végzett munkával és az egy napig tartó pihenőnappal azonban egy olyan időrendet adott, amellyel a teremtett ember életritmusát akarta meghatározni.
(1Mózes 20:8-11)
„Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van;
Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.”
Mi a jelentősége annak, hogy Isten elkülönítette a hetedik napot a többitől?
Isten különleges áldása nyugszik ezen a napon, amit azok tapasztalhatnak meg, akik Istenhez hasonlóan szintén megszentelik ezt a napot, vagyis elkülönítik életükben a többi munkás naptól.
A hetedik nap nyugalma, a teremtő Istentől való származásunkra emlékeztet, mert a különböző evolúciós elméletekkel szemben, ez a nap a teremtő Istent hirdeti.
Isten annyira fontosnak tartja ezt, hogy a Tízparancsolat által is emlékeztetni akar rá, ezért a teremtés örök jeleként a törvény középpontjába helyezte el – ahogy az előbb olvashattuk.
Isten teremtői hatalma nemcsak az élet megteremtésében működik, hanem a megváltásban és az emberi szív újjáteremtésében is.
(2Korinthus 5:17)
„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.”
Nem meglepő, hogy a Biblia utolsó könyvében, a Jelenések könyvében Isten „nagy szóval” hangosan int bennünket arra, hogy a Szentháromság Istent, mint a Teremtőnket imádjuk!
A Jelenések könyve 14:6–7. versei kinek az imádására szólítanak fel bennünket?
A Szentírás válasza:
„És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek,
Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az Ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.”
ÖSSZEFOGLALÁS
Isten mindenek Teremtője. Teremtő munkájának hiteles történetét a Szentírás nyilatkoztatta ki. Hat nap alatt alkotta az Úr „a mennyet és a földet”, valamint minden földi élőlényt és az első hét hetedik napján megpihent. Befejezett teremtő munkájának állandó emlékezetéül megalapította a Szombatot. Az első emberpár mint a teremtés koronája Isten képére és hasonlatosságára teremtetett. Nekik adatott a föld és az azon lévő minden teremtmény feletti felelősségteljes uralom, mivel Isten gondjukra bízta, hogy vigyázzanak arra. Amikor a teremtés befejeződött, Isten dicsősége kijelentette: „Imé igen jó.”
IMÁDKOZZUNK EGYÜTT
Örökkévaló Atyám!
Köszönöm, hogy a saját képmásodra megteremtettél. Bár kész lennék követni téged, bármerre is vezetsz! Vezess engem az igazságodban! Jézus nevében kérem. Ámen.
Összeállította: Rinkó Sándor, A Hetednapi Adventista Egyház Hitelvei és a „Keresd az igazságot” című Bibliatanulmány sorozat, valamint Háló Sándor: „Alapvető Bibliaismeret” című keresztségi tanítások alapján.
2020. November.