Ajánlott videók:
Ajánlott olvasni való:
Ellen G. White: Üzenet az ifjúságnak
Az akaraterő gyakorlása
A tiszta vallás fontos tényezője az akarat. Ez az akarat az ember természetének irányító ereje, amely minden képességet a maga uralma alá rendel. Az akarat nem ízlés és nem hajlam, hanem a döntő hatóerő, amely az emberekben az Isten iránti engedelmességet, vagy engedetlenséget munkálja. {MYP 151.1}
Állhatatlanság és kételkedés
Értelmes ifjú vagy, életedet úgy szeretnéd irányítani, hogy végül alkalmassá válj Isten országára. Gyakran csüggedsz, mert gyengének érzed erkölcsi erődet, kételkedés ejt rabul és régi, bűnös életed szokásai uralnak. Úgy látod, hogy érzésvilágod megrendült, hűtlenné vált önmagaddal, jószándékaiddal és ígéreteiddel szemben. A lelkiélet úgy tűnik, mintha nem is volna valóság. Saját állhatatlanságod kételkedésbe vezet, bizalmatlan vagy azok iránt, akik őszintén javadat akarják. Minél erősebben úrrá lesz rajtad a kételkedés, az örök valóságok annál inkább szertefoszlanak előtted, amíg úgy érzed, hogy kicsúszott lábad alól a talaj. A magad lelki világához hasonlóan, ugyanolyan valótlan-színben tűnik fel előtted azoknak munkája és szava, akikben bíznod kellene. {MYP 151.2}
Erősödés az akarat irányító által
Mindaddig állandó veszélyben leszel, amig nem érzed az akarat valóságos erejét. Hiszel a dolgokban és fogadalmakat teszel, de ezek semmit sem érnek, amíg akaratodat nem állítod a hit és cselekedetek szolgálatába. Ha elszántan, összeszedve minden akaraterődet, küzdőd végig a hit harcát, akkor győzni fogsz. Ne bízd magad érzéseidre, benyomásaidra, szenvedélyeidre, mert azok megbízhatatlanok, különösen tekintetbe véve ferde eszmevilágodat, a megszegett ígéretek és fogadalmak tudata gyöngítik önbizalmadat és másoknak beléd helyezett bizalmát. {MYP 151.3}
De azért még nem kell elcsüggedned. Határozd el magadban szilárdan, hogy hinni fogsz, habár semmi sem látszik előtted valóságnak. Talán fölösleges hangsúlyoznom, hogy magad juttattad magad ebbe a cseppet sem irigylésre méltó állapotba. Vissza kell nyerned Istenbe és testvéreidbe vetett bizalmadat. Akaratodat Jézus Krisztus akaratához kell alkalmaznod és ha ezt teszed, Isten azonnal közbelép és munkálja benned az akarást és a cselekvést jókedvéből. Természeted Krisztus lelkének ellenőrzése alá kerül és gondolataid is akaratának lesznek alávetve. {MYP 152.1}
Érzelmeidet, indulataidat nem vagy képes úgy fegyelmezni, ahogy kívánnád, de akaratodat uralhatod és életedbe teljes változást hozhatsz. Ha akaratodat Krisztusnak rendeled alá. életed Krisztussal Istenben rejtőzik és egyesül azzal a hatalommal, amely felette áll minden fejedelemségnek és minden hatalomnak. Istentől nyersz erőt, amely szorosan összekapcsol az Ő erejével, és új világosságot, az élő hit világosságát nyered el. De akaratodnak Isten akaratával kell együttmunkálkodnia, és nem azok akaratával, akiket Sátán felhasznál, hogy tőrbe ejtsenek és megrontsanak. {MYP 152.2}
Vajon akarsz-e halogatás nélkül helyes viszonyba kerülni Istennel? Akarsz-e így szólni: “Akaratomat mostantól kezdve Jézusnak kívánom szentelni,” és akarsz-e ettől a pillanattól kezdve az Úr oldalára állni? Világi szokásaid, étvágy és a szenvedélyek hangos követelőzése ellenére is? Ne. adj alkalmat Sátánnak, hogy így szólhasson: “Nyomorult képmutató vagy!” Zárd be ajtódat előtte, hogy ne vádolhasson és ne csüggeszthessen el. Mondd: “Akarom hinni és hiszem, hogy Isten az én oltalmam.” így győzelmet fogsz aratni Isten által a gonosz felett. Állhatatosan add akaratodat Istennek s ez minden indulatodat foglyul ejti Jézus akaratának. Akkor érezni fogod, hogy lábaidat a Kősziklára helyezted. Időnként akaraterőd minden szilánkját igényelni fogja, hogy ezt megtedd, de Isten munkálkodik éretted és a Fazekas kezéből hasznos edényként fogsz kikerülni. {MYP 153.1}
Isten akarata egyesül az ember akaratával
Beszélj hitedről. Tarts ki mindvégig Isten mellett. Ne pártolj át az ellenséghez és az Úr meg fog oltalmazni. Az Úr megteszi érted mindazt, amit te nem vagy képes önmagadért megtenni. Az eredmény: “Olyan leszel, mint a Libánon cédrusa.” Életed nemesbül, minden munkádat Istennel végzed. Erő, komolyság, egyszerűség nyilvánul meg benned és jó eszközzé tesz Isten kezében. {MYP 153.2}
Minden nap olthatod szomjadat az igazság forrásából, így megérted az Úrban való öröm titkát. De sohase feledkezz meg arról, hogy akaratod a rugója minden cselekedetednek. És ezt az akaratot, amely az emberi jellem kialakulásában a legfontosabb tényező, a bűnbeesés alkalmával az ember Sátánnak rendelte alá. Ő azóta is arra törekszik, hogy saját akaratát vigye véghez az emberben, saját gyönyörűségére, de az ember teljes romlására és nyomorúságára. {MYP 153.3}
Isten végtelen áldozata, hogy Jézust, az Ő Fiát adta nekünk, hogy a bűnért áldozattá legyen, feljogosítja Őt arra, – anélkül, hogy ezzel kormányzatának egyetlen elvét is megsértené – hogy így szólhasson: “Adjátok át teljesen magatokat nekem, akaratotokat vegyétek vissza Sátán uralma alól és akkor ez egyedül az én tulajdonommá lesz. Akkor én munkálom bennetek az akarást és a cselekvést jókedvemből.” Ha tehát Krisztus lelkületével betöltve lesztek, akkor akaratotok az Ő akarata, jellemetek az Ő jellemére alakul át. Akarjátok-e Isten akaratát cselekedni? Akartok-e engedelmeskedni a Szentírásnak? “Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét és úgy kövessen engem.” (Mát. 16:24.) {MYP 154.1}
Mindaddig nem lehetsz Krisztus követője, amig le nem mondasz bűnös hajlamaid kielégítéséről és el nem határozod, hogy engedelmes leszel Isten követelményeinek. Nem érzéseid és hangulataid avatnak Isten gyermekévé, hanem egyedül Isten akaratának teljesítése. Hasznos lesz az életed, ha akaratod az Isten akaratába olvad bele. Akkor az Isten által elnyert “érett férfiúságodban” példaképpé lehetsz. Akkor segíthetsz másoknak az önfegyelem szabályainak megtartására, ahelyett, hogy segítenél azokat lerombolni. Akkor a rendet fogod támogatni, ahelyett, hogy megvetnéd azt. Ilymódon életmódod senkit sem fog szabálytalanságra csábítani. {MYP 154.2}
Isten, félelmében megmondhatom, hogy mivé lehetsz, ha akaratoddal Isten mellé állsz. {MYP 154.3}
Mert Isten munkatársai vagyunk.” (l.Kor.3:9.) Oly módon végezheted munkádat, hogy az az ítélkezésnél kiállja a próbát. Vállalkozol erre? Akarsz-e most dönteni sorsod felett? Krisztus szeret és közbenjár érted. Átadod-e magad Istennek és akarsz-e segíteni azoknak, akik őrállóul adattak, hogy’ megvédjék Isten művét, ahelyett, hogy bánatot és csüggedést okoznál nekik? {MYP 155.1}
Lényeges, hogy kiváltképpen igyekezzünk
Isten kijelölt utakat és módokat, melyeken szorgalmasan és imádkozva haladva, sajkánk nem fog hajótörést szenvedni, hanem állva a szélvészt és a vihart, végülis a boldogság révében vet horgonyt. De ha megvetjük és mellőzzük megbízatásainkat és kiváltságainkat, akkor Isten nem fog csodát művelni, hogy megmentsen egyet is közülünk és el fogunk veszni mint Júdás, vagy Sátán. {MYP 155.2}
Ne gondold, hogy Isten csodát müvei, hogy megmentse azokat a gyenge lelkeket, akik a gonoszt melengetik és bűnben élnek, ne gondold, hogy természetfeletti elem lép be életükbe, kiemelvén őket saját énjükből magasabb szférákba, ahol aránylag könnyen, minden különösebb törekvés, harcok, küzdelmek, az én megfeszítése nélkül élhetnek. Akik Sátánnal enyelegve várják, hogy ezt Isten megtegye értük, azok együtt pusztulnak el a gonosztevőkkel. Hirtelen lesz végük, minden segítség nélkül. {MYP 155.3}
Fejlődésre való törekvés
Ha mindenki tudatában volna annak, hogy befolyásáért Isten előtt felelősséggel – tartozik, akkor semmiesetre sem lustálkodna, hanem minden erejét és képességét fejlesztené, hogy Őt szolgálhassa, aki vérével váltotta meg. {MYP 188.1}
Az ifjúságnak különösen éreznie kell, hogy szükséges az értelmet fejleszteni és minden alkalmat megragadni, hogy kellő műveltségre tehessen szert. Csak így teljesíthet elfogadható szolgálatot Annak aki az Ő drága életét áldozta fel érette. Senki ne essen abba a tévedésbe, hogy már nincs szüksége könyvek vagy a természet további tanulmányozására. Mindenki igyekezzék a kínálkozó alkalmakat javára fordítani, hogy mindent elsajátíthasson amit Isten felajánl a kinyilatkoztatás és a tudományok terén. {MYP 188.2}
Tanuljuk meg az Istentől nyert erők értékesítését..Ha az ifjúnak a létra legalsó fokán kell elindulnia, ne veszítse el bátorságát, hanem erősen határozza el, hogy fokról-fokra mindaddig kapaszkodik, amíg hallja Krisztus hívó szavát: “Jöjj feljebb gyermekem! Jól vagyon jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokra bízlak ezután.” (Mát. 25:21.) {MYP 188.3}
Miben áll a biblikus férfiasság?
https://vdtablog.hu/miben-all-a-biblikus-ferfiassag/
„Ha bátor férfiak módjára igyekeznénk a küzdelemben helytállni, bizonyára éreznék rajtunk Isten segítségét az égből. Mert Ő kész segíteni a küzdőket, kik kegyelmében bíznak, hiszen azért ad alkalmat a harcra, hogy győztesek lehessünk.” (Kempis Tamás)
Amikor ma felteszik a kérdést, hogy hol vannak a valódi férfiak, mit válaszolunk? Mivel sokaknak igencsak sok minden jut eszébe ezen szavakat hallva. A férfi legyen magas, maszkulin, jóképű, bölcs, alacsony, szikár, egy kicsit pocakos, slampos, jól öltözött stb. Mindenkinek mást jelent, hiszen a bennünk megjelenő férfikép kialakulásához nagy befolyással bír a minket körülvevő környezet.
De most ne a csapból is folyó influenszerek által sokszor félreideologizált férfiról beszéljünk, hanem az Isten képmására teremtett férfiról. Akinek képesnek kell lennie ellátni a családját minden téren, ezenfelül házat–otthont építeni, igazat mondani, adakozónak, nem káromkodónak, megbocsájtónak, türelmesnek, alázatosnak, egységre törekvőnek (csapatjátékosnak) lenni. Továbbá legyen képes szeretni-megvédeni és jó rendben vezetni a családját, hozzon áldozatot, sőt akár legyen képes önfeláldozó lenni a szeretteiért. Az ige kifejti, hogy még a saját testéről is gondoskodnia kell (táplálja, formálja-eddze).
S talán az egyik legfontosabb az istenfélelem után, hogy a feleségét szeresse, tisztelje, gondoskodjon róla. A Krisztusból fakadó szeretet erre sarkallja és ezért nem zsákmányként, prédaként tekint a szeretett nőre, feleségére, hanem tiszteletben, szeretetben gondoskodik róla. „Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántuk keserű kedvűek.” (Kol 3,19). A Krisztusban élő férfinek gondoskodnia kell a felesége szükségleteiről és jóllétéről egyaránt.
A férfi szerepének a funkcionális lényege ezek alapján a családjában a vezetés, a felelősségvállalás és a terhek hordozása. „Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért” (Ef 5,25).
Fontos az apaság hiteles megélése is a gyermekek számára, hiszen arról beszél az Ige, hogy a gyermekeit pedig hitelesen, vagyis személyes példamutatásával az Úr igéje alapján nevelje-fegyelmezze. Majd ez az út készíti fel a fiút arra, hogy egyszer identitásában és fizikai valóságában is egészséges férfi legyen (Ef 4; 5). Sőt a fiúk az apjuktól tanulják meg, hogy miként lépjenek kapcsolatba a lányokkal. Mivel látják és tapasztalják, hogy miként éli meg a szeretetet, szerelmet, tiszteletet az édesannyjukkal vagy éppen a lány testvérükkel.
Ezen jegyek alapján nem feltétlenül egy hatalmas védelmező 190 cm magas, 95 kg színizomzatú férfira kell gondolni, hiszen gyakran tipizálunk ezen jegyek alapján az ideális férfikép megjelenítésekor. Az Igében számos hit hősünkről olvashatunk, de nem mindegyikük termetéről, maszkulin felépítéséről kapunk részletes leírást. Ami megegyezik ezen férfiakban az az, hogy mi lakozik a szív rejtett zugaiban. Az Ige ki is hangsúlyozza, hogy Sámuel mire figyeljen amikor az Isten szerinti férfit kell megtalálnia és felkennie: „De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.”; „Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az Úr: Rajta! Kend föl királlyá, mert ő az!” (1 Sám 16).
A harcos ott él bennünk
De azért legyünk őszinték: ott legbelül mi férfiak szeretünk (vagy csak szeretnénk) küzdeni, harcolni, erőnket fitogtatni, versenyezni, életünk hölgyét nap mint nap elkápráztatni, a családunkért a legvégsőkig küzdeni. A férfi ilyen, mert szereti a kihívásokat, a küzdelmeket, a sikereket. Vajon a jelenben is így van ez, ahol berendezkedtünk a kényelemre? Ahol egy gombnyomásra tüzet és vizet fakasztunk, ahol az áruházba autóval járunk filézett csirkemellre vadászni. Mert már elfelejtettük lassan, hogy képesek vagyunk a saját lábunkon is nagy távolságokat megtenni, súlyokat, terheket cipelni, kreatívnak lenni, vezetni, felelős döntéseket hozni stb. Valljuk be őszintén: nőiesebbé vált a társadalom.
Mi férfiként, Krisztusban élő igazi férfiak szeretnénk lenni. Olyan, akiben ott él a harcos, a küzdeni akaró férfi, akit az Isten képmására, a föld porából teremtett az Isten (1Móz 2,4-8). Szükségük van a kihívásokra, megmérettetésekre, mert ahol csak a „jó fiú” képét mutathatják ott ne csodálkozzunk, ha előbb-utóbb egyre kevesebb férfi jelentkezik az egyházi rendezvényekre.
Pál apostol többször is használja a római katona képét, felszerelését, hogy bemutassa a harcos, fegyelmezett, küzdeni képes, lojális férfit, akit az Isten a hit harcára elhívott (1Tim 1,18; 2Tim 2,3-4; 1Pét 2,11; Ef 6,11-17). Jézus ugyanezt a képet formálja meg a Szentlélek által itt a jelenben is, hiszen ugyanarról az Istenről beszélünk (5Móz 4,39; 6,4; Ézs 44,6; 1Kor 8,6; Jn 17,3; Gal 3,20).
Tehát Krisztus igazi férfi minta: aki erős volt, de nem élt az erejével. Vagyis önmagára nézve nem alkalmazta, mert használta amikor a gyengéket megerősítette, a betegeket egészségesé tette, a bűnösöket pedig megváltotta. Némán tűrte, ha ütötték, és lemondott még arról is, hogy tizenkét légiónyi angyali sereg harcoljon érte.
Viszont azt a tényt sem tagadhatjuk el, hogy a fiúk nagyrészében ott van a fizikai erő, vagy éppen az erőszak megélésének a belső kényszere: Ha nem így volna, akkor miért is akarnak folyton birkózni, versenyezni, katonásdit játszani? Ha eltiltjuk a játék pisztolyoktól, íjjaktól, mit fognak tenni? Nagyon egyszerű: készítenek maguknak játék fegyvereket valamiből, ami éppen kéznél van, mert bennük van a harc, a megmérettetés és küzdeni akarás kényszere. Ehhez kellenek a hiteles férfiak, apák, akik megtanítják a férfiak útját a fiaiknak.
A Szentlélek által vezetve
A keresztény férfiaknak Krisztus jellemére kell formálódniuk úgy, hogy az Isten képmására teremtett férfi valósan meg tudja élni a Szentlélekkel való betöltekezést. Az Úrnak Szelleme által, az élő Isten erejével, Jézus Krisztus hatalmával leszünk képesek elvégezni azt a feladatot, amit ránk bízott, amire elhívást kaptunk. Vagy ahogy Zakariás próféta írja: „Nem erővel és hatalommal, hanem az én lelkemmel mondja az Úr” (Zak 4,6). Lássuk be, hogy szükségünk van erőre ahhoz, hogy kimozduljunk a kényelmes hétköznapokból, mert csak a Szentlélek ereje által leszünk képesek változásra sarkalni a környezetünket (ApCsel 1,8).
A keresztény férfiaknak törekedniük kell az érett gondolkozásra, cselekvésre, az egységre egyaránt, és életünk szerves részét kell képeznie a komfortzónánk átlépésének is. A változás többnyire fájdalommal jár, de aki engedelmeskedik Jézus parancsának, az erőt és bátorságot kap arra, hogy férfiként védelmezze és óvja azokat, akiknek az életét rá bízták. Jézus Krisztus ebben is az élen jár, ugyanis a jó pásztor életét adja a juhaiért (Jn 10,11).
Engedelmesség
Aki Jézust követi, annak engedelmeskednie kell minden téren. Ezért az alávetettség kérdése a férfiak körében egy igen hangsúlyos kérdés, hiszen nem mindenki tud egy tekintély alapú vezetettségben szolgálni.
Mi mennyire vagyunk engedelmesek, alázatosak, kitartóak, hűek a közösségünk, sőt a gyülekezeti elöljáróink irányában, vagy éppen mennyire tiszteljük egymást, a vezetőinket és legfőképpen a mi Istenünket?
Jézus példát mutatott számunkra az engedelmesség terén is. Őt nem lehetett eltántorítani attól a feladattól, amit kapott. Az Atya akaratát minden akadályon átvíve a végkimenetelig, a Golgotáig ment, ahol a keresztre vitte a világ bűneit (Fil 2,8).
Közösségépítés
A férfiak szeretnek különféle egységekbe, közösségekbe, klubokba tömörülni, mert fontos számukra, hogy tartozhassanak egy koherens, erős csoporthoz. Kérdezzük meg önmagunktól, hogy milyen férfi közösségben éreznénk jól magunkat? Ott, ahol hetente egyszer egy jó kávé mellett megosztunk egy bibliai verset, vagy egy olyan közösségben, ahol megélhetjük az aktív, szenvedélyes, cselekvő férfi életét, és mindeközben a lelki, szellemi táplálékot is megkapjuk?
A katonák ezt a közösséget egybeforrasztó erőt bajtársiasságnak nevezik, ezt a Biblia is megemlít a Filippi 2,25-ben vagy a Filemon 1,2-ben. A bajtársiasság egy életre szóló, elszakíthatatlan kötelék. „Leave no man behind”, vagyis „Senkit nem hagyunk hátra!” Ez a katonai frázis a katonák egymásért való felelősségérzetét, és a hadseregnek a katonákért vállalt felelősségét testesíti meg annyira, hogy különböző formákban ugyan, de több katonai alakulat krédójában is megtalálható. Az Úr Jézus földi szolgálatától sem állt távol ez a kifejezés, hiszen az Úr mindenkiért elmegy, még azért az egyért is, aki elveszett, mert fontos, hogy egy se vesszen el azokból, akikért Ő eljött (Lk 15,1-32; 19,10).
Döntési képesség és a felelősség
Jó, ha tudatában vagyunk, hogy minden esetben felelősséggel tartozunk a döntéseinkért, mert döntéseinknek hatása lesz mások életére. Férfiként, apaként, férjként, lelkipásztorként, vezetőként döntések folyamatos sorozatát szükséges nap mint nap meghoznunk, ezért a döntéseinkkel minden esetben felelősséggel tartozunk mindazok irányába, akiknek a vezetését ránk bízta az Úr.
Legyünk elszámoltathatóak az élet minden területén, hogy ne kelljen mások mögé bebújni akkor, amikor a felelősség terhét nekünk kellene cipelni.
Voltak küzdelmek a múltban és vannak harcok itt, a jelenben, sőt lesznek még a jövőben is. Az Úr Jézus figyelmeztetett minket, hogy nem lesz könnyű az út, amin járnunk kell (Jn 15,20).
A vezetői hajlam
A vezetés az én nézetem szerint azt jelenti, hogy félretesszük az egyéni érdekeinket, és elkezdünk csapatban gondolkodni és dolgozni. A jó vezető olyan embereket akar, akik képesek a felelősséget kezelni, és segítséget tudnak nyújtani a feladatok megvalósításában. Nem a kifogásokat keresi, hanem a rendelkezésére álló eszköztárát a leghatékonyabb formában hozzárendeli a feladat elvégzéséhez (térben és időben a cél elérése érdekében).
A vezetésre, közösségépítésre Jézus az Atyától kapott hatalmat, és ez megnyilvánult a szavakon túl abban is, hogy Isten mindent az uralma alá vetett (Mt 28,18, 1Kor 15,27; Fil 2,9, Lk 6,27-31), de a hatalom megléte ellenére példamutatással vezette a tanítványokat. Az Úr Jézus vezetőként ezen szavakkal hívta el a tanítványokat: „kövessetek” engem (Mt 4,19; Lk 5,27-28). Mi itt, a mában, kinek a felhatalmazásával vezetünk a saját szintünkön? Esetlegesen van még mit tanulnunk Jézustól?
Legyünk készek megújulni ezen irányvonalak mentén (Róm 12,2), hogy bátran, tiszta szívvel mondhassuk az Úrnak: „mutasd az utat Uram, hogy követhesselek”.
Forrás:Axioma