„Nagy az Úr és igen dicséretes, és az ő nagysága megfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dícséri műveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat. A te nagy jóságod emlékeiről áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek. Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.” (Zsoltárok könyve 145:3,4,7,8)
„Isten kimondhatatlan szeretettel szeretett bennünket, ami akkor talál bennünk visszhangra, amikor felfogjuk szélességét, hosszúságát, magasságát és mélységét ennek a minden emberi értelmet felülmúló szeretetnek.” (Ellen White: Gondolatok a Hegyi beszédről, 70. old.)
Sátánnak sikerült torz képet kialakítani az emberekben Istenről. Számos jellemző, amelyet Alkotónkról elhintett, valójában a Hitetőt tükrözi: önző, szigorú, diktatórikus, könyörtelen, bosszúálló, nehezen megbocsátó és gyorsan büntető. Mindezek a Hitető jellemvonásai.
Mivel Isten jellemét félreértették és félremagyarázták Sátán alattomos munkája következtében, Jézus azért jött erre a földre, hogy megmutassa a világnak, milyen Isten a valóságban. Mindennapi élete követendő példa számunkra, hogy mi is helyes képet adhassunk Isten jelleméről a világnak. Életünk által mások is dicsőíthetik a mennyei Atyát.
„Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben, hogy felragyogjon (szívünkben) az Isten dicsőségének ismerete a Jézus Krisztus arczán.” (2Korinthus 4:6)
Vajon a világban való jelenlétünk és életünk eloszlatja-e Sátán hazugságainak sötétségét Istenről?
Vajon árad-e belőlünk az Ő dicsőségének, jóságának, kegyelmének és igazságának fénye?
Visszhangozzuk-e Isten dicséretét, hogy azok, akikkel találkozunk, egy kicsit jobban megértsék Atyánk szeretetének nagyságát?
Szeretünk-e beszélni az Ő csodálatos munkájáról, amit értünk és bennünk végez?
Istenünk, adakozó Isten. Ő szabad erkölcsi lényeknek teremtett bennünket. Nagy kockázatot vállalt ezzel, tudva, hogy visszaélhetünk a szabadságunkkal, amit meg is tettünk. Ennek következtében vétkeztünk.
Isten a Fiát adta, hogy megváltson bennünket.
Gondoljunk arra a fájdalomra, amit Isten érzett, amikor elküldte a Fiát erre a bűnnel szennyezett világra mint tehetetlen csecsemőt! Milyen üres lehetett a menny a Fiú nélkül!
Az Atya érezte mindazt a gyűlöletet, ami a Fiára nehezedett. A Golgota adja a legtisztább képet az Atya szeretetéről. Bár elválasztotta a világ összes bűnének borzalma a Fiától, az Atya mégis együtt szenvedett Krisztussal.
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16)
Azt mondja el a Biblia, hogy Istenben csodálatos módon egyesül a kegyelem az igazságossággal, ez képezi a trónjának alapját.
„Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt.” (Zsoltárok 89:15)
Ezért a bűn büntetésétől nem tekinthet el, legfeljebb átvállalja tőlünk, ha elfogadjuk Őt Fia által személyes Megváltóként.
„Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.” (Róma 6:23)
Miért rendelte el Isten „a világ teremtése előtt” azt a tervet, hogy Jézus testet öltsön?
A Szentírás válasza:
„Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek.” (1Pt 1:20)
Isten szeretetét mutatja ez, az egész világegyetem felé, és azt, hogy a bűntől való megszabadítás terve nem hirtelen ötlött fel Istenben. A Szentháromság, végtelen bölcsességénél fogva, eltervezte, hogy amennyiben a bűn betörne a világba, akkor Isten Fia emberként jön el a földre.
Mit tudhatunk még arról a személyről, akit Atyaként ismerhetünk meg a Biblia kinyilatkoztatásaiból?
Az emberi család megváltásának megvalósítása közben mindenben Ő a fő, a vezető.
„Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten.” (1Korinthus 11:3)
Az emberek számára azonban láthatatlan marad, kegyelemből elrejti magát előlük.
Mindezt azért, mert a bűnös állapotunk miatt a megjelenése „megemésztő tűz” lenne számunkra – mondja ezt Pál apostol – a (Zsidók 12:29-ben).
(Ézsaiás 59:2)
„Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.”
(János 1:18)
„Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.”
(Ellen White: Pátriárkák és próféták 285-286. old.)
„Mózes egy alkalommal olyan kéréssel fordult az Úrhoz, amilyen kérést emberi lény addig még sohasem kért: „Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet” (2Mózes 33:18).
Isten nem utasította rendre Mózest ezért a vakmerő kérésért. Sőt így fordult hozzá: „Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el” (2Mózes 33:19).
„Orcámat azonban, mondá (Isten), nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén” (2Mózes 33:20).
Isten fedetlen, leplezetlen dicsőségére egyetlen ember sem tekinthet rá halandó állapotában úgy, hogy azután továbbra is életben maradjon. Mózest azonban az Úr biztosította arról, hogy annyit láthat meg az isteni dicsőségből, amennyit el tud viselni.
Az a kéz, amely a világot megteremtette, fogta ezt a porból való teremtményt, a hitnek e hatalmas emberét és egy szikla hasadékába helyezte el, mialatt Isten dicsősége és Isten minden jósága elvonult előtte.
Mózesnek ez a tapasztalata – mindenekfelett pedig az Úrnak az ígérete, hogy az ő jelenléte továbbra is mindig együtt jár majd vele – a siker biztosítéka volt számára az előtte lévő munka elvégzéséhez.
Mózes ezt az élményét értékesebbnek tartotta mindannál a tudománynál, amit Egyiptomban sajátított el, minden államférfiúi vagy hadvezéri képességénél. Semmiféle földi hatalom vagy ügyesség, tudás nem pótolhatja Isten állandó jelenlétét.
Isten pedig így mutatkozott be, így jelentette ki magát:
„Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül” (2Mózes 34:6-7).
„És Mózes nagy sietséggel földre borula, és lehajtá fejét” (2Mózes 34:8).”
(Ellen White: Pátriárkák és próféták 285-286. old.)
Az a tény, hogy az Atya most láthatatlan számunkra, egyúttal azt is jelenti, hogy nincs alakja, a teremtett lények által is érzékelhető megnyilatkozási formája?
Tudjuk azt, hogy a teremtéskor az ember Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve.
„És mondá Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” (1Mózes 1:26)
Az el nem bukott mennyei lények számára ma is látható, és naponta érintkeznek is Vele.
„Meglássátok (mondja Jézus), hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját.” (Máté 18:10)
A bűntől megtisztított újföldön mi a megváltott emberek is újra láthatjuk Őt.
„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van.” (1János 3:2)
Milyen határozott ígéreteket tesz Isten minden gyermekének, akiket gyötör a szenvedés és az igazságtalanság?
A Szentírás válasza:
„Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.” (1Korinthus 10:13)
„Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobbkezedet fogom, és aki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!” (Ézsaiás 41:13)
Isten velünk van személyes gondjaink közepette is, hiszen szavát adta rá! Ígérete szerint sohasem engedi, hogy a gonosz cselvetései erőnket meghaladóan tegyenek próbára minket.
Nap mint nap biztosítja számunkra azt az erőt, mely ahhoz szükséges, hogy leküzdjünk minden kísértést.
Az Atya a leggyöngédebb szeretet egyszerű szavaival bátorít bennünket: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak” (Ézsaiás 41:10).
ÖSSZEFOGLALÁS
Isten, az örökkévaló Atya a Teremtő, a Forrás, a Megtartó és Úr minden teremtmény fölött. Igazságos és szent, irgalmas és könyörületes, késedelmes a haragra, bővölködik állhatatos szeretetben és hűségben. A Fiúban és a Szentlélekben meglévő tulajdonságok és erők az Atya kinyilatkoztatásai.
IMÁDKOZZUNK EGYÜTT
Drága Atyám!
Köszönöm a szeretetedet, hogy adtad a Fiadat, aki meghalt a bűneimért. Köszönöm az erődet, amellyel távol tartasz a bűntől. Bár soha ne élnék vissza megbocsátó szereteteddel, hanem mindig és mindenben a kedvedet keresném!
Jézus nevében. Ámen.
Összeállította: Rinkó Sándor, A Hetednapi Adventista Egyház Hitelvei és a „Keresd az igazságot” című Bibliatanulmány sorozat, valamint Háló Sándor: „Alapvető Bibliaismeret” című keresztségi tanítások alapján.
2020. November.
