Ajánlott videók:
Ajánlott olvasni való:
Ellen G. White: Üzenet az ifjúságnak
Élő hit
Sokan, akik őszintén törekszenek életszentségre, csüggedők és kétségeskedők. Mindig csak önmagukra tekintenek, siránkoznak hitetlenségük felett, s mivel nincs hitük, úgy érzik, hogy Isten áldására sem tarthatnak igényt. Ezek az emberek az érzelmet összetévesztik a hittel. Az egyszerű, igaz hitet szem elől tévesztik s így lelkűkre sötétség borul. Tereljék el gondolataikat önmagukról, elmélkedjenek Isten kegyelmén és jóságán. Számlálják elő Isten ígéreteit s azután higyjék egyszerűen, hogy Ő teljesíti mindén jó ígéretét. {MYP 111.1}
Nem a magunk hitében kell bíznunk, hanem Isten ígéreteiben. Ha megbánjuk a múltban elkövetett törvényszegéseinket s elhatározzuk, hogy a jövőben engedelmesek leszünk, higyjünk abban, hogy Isten, Krisztus érdemeiért elfogad és megbocsátja bűneinket. {MYP 111.2}
Néha azonban homály és csüggedés üli meg a lelket s elmerüléssel fenyegeti, de ne dobjuk el bizodalmunkat. Szemeinket Jézusra kell szegeznünk, érzelmeinkre való tekintet nélkül. Iparkodjunk minden felismert kötelességeinket teljesíteni s nyugodjunk meg Isten ígéreteiben. {MYP 111.3}
Ne bízd magad érzelmekre
Néha elfog bennünket érdemtelenségünk mélységes tudata s ez félelmes remegéssel hullámzik át lelkűnkön, ez azonban nem bizonyítéka annak, hogy Isten megváltozott volna irányunkban, vagy mi Őiránta. Sose törekedjünk kedélyünk felcsigázására, hogy bizonyos érzelmeket váltson ki bennünk. Lehet, hogy ma nem érezzük azt a békét és örömet, melyet élveztünk a tegnap, de ragadjuk meg hitben Krisztus karját, bízzunk benne teljesen, mind a fényben, mind a homályban. {MYP 111.4}
Sátán súghatja füledbe: “Te sokkal bűnösebb vagy, semhogy Krisztus megmenthetne.” Bár elismered, hogy bűnös és méltatlan vagy, mégis ellene szegezheted a kísértőnek: “Krisztus engesztelő áldozatának érdeme által, Ő az én Üdvözítőm. Nem saját érdemeimben bízom, hanem az Ő drága vérében, mely megtisztít engem. Most is Rajta csüng gyenge lelkem.” A keresztény élete az állandó élő hit élete legyen. A megingathatatlanul erős hit hoz békét és biztonságot. {MYP 112.1}
Ne csüggedj
Ne csüggedj, ha szíved kemény is. Minden akadály, benső ellenség csak azt mutatja, hogy mindinkább szükséged van Krisztusra. Ő azért jött, hogy elvegye tőled a kőszívet és hússzívet adjon helyette. Tekints fel Rá és kérd különös kegyelmét, hogy hibáidat legyőzhessed. Ha kísértések támadnak, állhatatosan utasítsd vissza a gonosz sugalmazásait. Mondjad önnön Lelkednek: “Hogyan is hozhatnék ilyen szégyent megváltómra? Krisztusnak adtam át magam, nem végezhetem tehát a Sátán munkáját.” Kiálts segítségért Megválódhoz, hogy minden bálványod feláldozhasd s elvethess magadtól minden melengetett bűnt. Lásd meg hitszemeiddel Jézust, az Atya trónja előtt könyörögve, sebzett kezeit Isten elé tartva teéretted. Hidd, hogy drága Üdvözítőd által erőt nyerhetsz. {MYP 112.2}
Krisztus szemlélése
Hittel tekints a győzők számára készült koronákra, figyelj a megváltottak ujjongó öröménekére: “Méltó a megöletett Bárány, aki megváltott bennünket Istennek.” Úgy szemléld ezeket a jeleneteket, mint valóságos tényt. István, az első keresztény mártír, mikor tusakodott a fejedelemségek, hatalmasságok, a magasságban levő gonoszság lelkei ellen, így kiáltott fel: “Íme, látom az egeket megnyílni és az Embernek Fiát az Isten jobbja felől állni.” Látta a világ Üdvözítőjét, amint mély érdeklődéssel hajol le hozzá, és Krisztus színének dicső fénye világolt István arcán olyan erővel, hogy még ellenségei is olyannak látták orcáját, mint egy angyalét. {MYP 113.1}
Ha bensőnkben több időt szentelnénk Krisztusnak és a mennyek országának, ez hatalmas lendületet adna és erőforrásul szolgálna az Úr harcainak megharcolására. A büszkeség és a világ szeretete eltűnne szívünkből, ha az eljövendő világ dicsőségét szemlélnénk, mely nemsokára az otthonunk lesz. Krisztus magasztossága mellet eltörpül minden földi szépség és vonzerő. {MYP 113.2}
Gondolatvilágunk megváltoztatása
Senki se képzelje azt, hogy komoly erőfeszítések nélkül’ Isten biztosítani fogja szeretetéről. Ha az ész, a lelkület huzamosabb ideig csak földi dolgokkal foglalkozott, nagyon nehéz a gondolatkör megváltoztatása. Amit a szem meglát és a fül meghall, leköti a figyelmet és az érdeklődést. {MYP 113.3}
De ha Isten városába akarunk belépni és szemlélni akarjuk Jézust az Ő dicsőségében, meg kell szoknunk, hogy hitszemeinkkel már itt Őt nézzük. Krisztus szavai és jelleme legyen gondolataink és beszélgetésünk tárgya, szenteljünk minden nap határozott időt, hogy felette imádkozva elmélkedjünk. {MYP 114.1}
Az életszentséget naponként munkáljuk
A megszentelődés naponkénti munka. Senki se csalja meg önmagát, senki ne higyje, hogy Isten megbocsájt és megáldhatja, annak ellenére is ha parancsolatait, vagy azok egyikét áthágja. A szándékos bűnözés a Szentlélek hangját hallgattatja el és elválasztja a lelket Istentől. A vallásos érzelmek minden csapongása ellenére sem lakik Jézus olyan szívben, mely a mennyei törvényt megszegi. Isten csak azokat tiszteli, akik Őt is tisztelik. {MYP 114.2}
“Avagy nem tudjátok-e, hogy akinek odaszánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek.” Mindaddig amíg ural bennünket a harag, élvvágy, fösvénység, gyűlölet, önzés vagy bármi más bűn, a bűnnek vagyunk szolgái. “Senki sem szolgálhat két úrnak.” Ha a bűnnek szolgálunk, nem szolgálhatunk Krisztusnak. A keresztényt is ösztökéli a bűn, mert a test hadakozik a Lélek ellen, de a Lélek harcol a test ellen s így állandó a küzdelem. Itt van szükségünk Krisztus segítségére. Ha emberi gyengeség egyesül mennyei erővel, hitben így kiált fel: “De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.”(l.Kor. 15:57.) {MYP 114.3}
Ha Isten által elfogadható jellemet akarunk kifejleszteni, akkor vallásos életünket helyes szokásoknak kell uralniok. A mindennapi ima annyira lényeges a kegyelemben való növekedéshez és a lelki élethez, mint a mindennapi táplálék testünk fenntartásához. Szokjunk hozzá, hogy gyakran emelkedjünk gondolatban Istenhez. Ha gondolataink elterelődnek, vissza kell hoznunk őket. Kitartó igyekezettel, szokás folytán idővel ez könnyűvé válik. Egyetlen pillanatra sem lehetünk biztonságban, ha Krisztustól elkülönültünk. Krisztus velünk van, ügyel minden léptünkre, de csak akkor ha megtartjuk az általa elénkbe szabott feltételeiket. {MYP 114.4}
Legyen vallásod: foglalkozásod!
A vallást életünk fődolgává kell tennünk. Minden egyebet ennek kell alárendelnünk. Lelkünk, testünk és értelmünk erőit be kell állítanunk a keresztény élet hadjáratába. Krisztushoz kell feltekintenünk erőért és kegyelemért s győzelmünk olyan biztos, mint az, hogy Jézus meghalt érettünk… {MYP 115.1}
Közelednünk kell Krisztus keresztjéhez. Bűnbánattal a kereszt lábához borulva kell megtanulnunk a békesség első leckéjét. Jézus szeretetét ugyan ki tudná megérteni? Végtelenül gyengédebb és önmegtagadóbb, mint az anyai szeretet! Ha megakarjuk érteni az emberi lélek értékét, tekintsünk fel élő hittel a keresztre s így megkezdhetjük azt a tanulmányt, mely az örökéleten át énekünk lesz és foglalkoztatni fogja a megváltottakat. Időnk és képességeink értékét csak úgy becsülhetjük fel, ha a megváltásunkért fizetett váltságdíj nagyságát tekintjük. Milyen hálátlanok vagyunk Isten iránt. Megraboljuk Őt attól, ami övé és megilleti őt, mert elvonjuk Tőle szeretetünket és szolgálatunkat! Vájjon ha önmagunkat átadjuk, túlságosan sokat adunk-e Neki, aki mindent feláldozott érettünk? Vajon választhatjuk-e inkább a világ barátságát, mint azt a halhatatlan dicsőséget, melyet Krisztus kínál fel nekünk, – “hogy királyiszékébe üljünk, mint ahogy ő győzött és ült Atyjával az Ő királyiszékében”? (Jel.3:21.) {MYP 115.2}
A megszentelődés: élettapasztalat
Az életszentségben növekedni kell. Péter apostol adja meg a növekvés folyamatának lépcsőfokait: “Ugyanerre pedig teljes igyekezetet fordítván a ti hitetek mellé ragasszatok jócselekedetet, a jócselekedet mellé tudományt, a tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet. A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztusnak megismerésére- nézve.” “Annakokáért atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhivatástokat és kiválasztástokat erőssé tenni, mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha, mert ekképpen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.” (2. Pét. 1:5-8,10-11) {MYP 116.1}
Itt van tehát számunkra az az út, melyen biztosan haladhatunk, melyen el nem bukhatunk. Azok, akik a növekedés ezen elvét gyakorolják, s igyekeznek, hogy elnyeljék a keresztény erényeket, őket biztosítja Isten, hogy megsokszorozza bennük a Szentlélek adományait. {MYP 116.2}
Péter így szólítja meg azokat, akik hasonló drága hitet nyertek: “Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak, a mi Urunk megismerésében.” Isteni kegyelem folytán mindazok, akik e földről a mennybe vezető fénylő fokokon felfelé akarnak haladni, el is érhetik a legfelsőbb fokot s beléphetnek a kapukon Isten városába. {MYP 116.3}
A próbák értéke
Az élet próbái Isten eszközei, hogy jellemünk foltjait, éleit lecsiszolják. Kínos folyamat tűrni a vésőt, csiszolást, égetést és fényezést, kemény dolog, ha az őrlő kerekek közé kerülünk. Azonban így készül el a márvány, hogy a mennyei templomban elfoglalhassa helyét. Haszontalan anyagra a Mester nem áldoz gondos, alapos munkát. Csak az értékes köveket csiszolja fényesre, a paloták köveinek hasonlatosságára. (Hegyibeszéd, 23.24.0.) {MYP 117.1}
Titkos erőforrások
A Legmagasságosabbnak szárnyai alá néha-néha odamenekülnek az emberek, egyideig ott tartózkodnak, s ennek eredménye nemes cselekedetekben mutatkozik meg, azután hitük lankad, az Istennel való közösségük megszakad s munkájuk hiányos; romlik. De Jézus állandóan bizalommal teli életet élt, mely az Istennel való közösségből táplálkozott. Krisztus szolgálata úgy a menny, mint a föld számára szeplőtlen és állandó volt. {MYP 117.2}
Mint ember, addig könyörgött Isten trónja előtt, míg emberi mivoltát mennyei légkör vette körül, mely összekapcsolta az emberit az istenséggel. Istentől nyert életet, melyet az embereknek adományozott. {MYP 117.3}
Közösségben Krisztussal
Közösségünk Krisztussal csak úgy lehet tartós és állandó, ha élő hittel párosul, s minden más kapcsolatot megszüntet. Krisztus előbb választott minket, végtelen árat fizetett megváltásunkért, az őszinte hívő pedig Krisztust választja, mint minden dolgában elsőt, utolsót és legjobbat. De ennek a kapcsolatnak ára is van. A büszke embernek ebben a helyzetben teljesen el kell ismerje függő helyezetét. Mindazoknak, akik ebbe a közösségbe lépnek, érezniük kell, hogy szükségük van Krisztus engesztelő vérére. Szivüknek meg kell változni. Saját akaratukat Isten akaratának kell alárendelniük. Belső és külső akadályokkal kell megküzdeniük. Küzdelmes munkának kell végbemennie, mind az elkülönülés, mind a ragaszkodás, beépülés síkján. Önzést, büszkeséget, hiúságot, világiasságot – a bűnt minden formájában – le kell győznünk, ha közösségbe akarunk lépni Krisztussal. Hogy sokan mért tartják a keresztény életet annyira nehéznek, hogy miért oly gyengék és változóak, annak oka az, hogy Krisztushoz próbálkoznak csatlakozni anélkül, hogy előzőleg minden kapcsolatot megszakítanának melengetett bálványaikkal. {MYP 118.1}
Ha megkötöttük a szövetséget Krisztussal, akkor meg is őrizhetjük, de csak komoly imaélet és fáradhatatlan igyekezet útján. Ellen kell álljunk az önző „én”- nek, tagadjuk meg, győzzük le. Krisztus kegyelme, bátorság, hit és éberség által kivívhatjuk a győzelmet.” (T;5.k.231.o.) {MYP 118.2}
A Szentlélek csendes munkája
A keresztény élet nem tekinthető a régi élet módosításának vagy megjavításának, a keresztény élet az emberi természet megváltozása, átalakulása, az az. megtérés. Meghalunk énünknek és a bűnnek és teljesen új életet élünk. Ezt a változást csak a Szentlélek hathatós munkája hozhatja létre. {MYP 157.1}
Nikodémus zavartan állt és Jézus a szelet hozta fel példának, hogy tanítását megértesse. „A szél fú, ahová akar és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy, igy van mindenki, aki a Lélektől született.” {MYP 157.2}
A szél zúgását halljuk a fák lombjai közt, rezgeti a leveleket és a virágokat, de mégsem tudjuk, hogy honnan jön és hová megy. így munkálkodik a Szentlélek is az emberi szívben. Éppúgy nem magyarázható meg, mint a szél munkája. Lehet, hogy valaki nem tudja megjelölni újjáalakulása folyamatának kezdetét és helyét vagy annak körülményeit, de ez inég nem bizonyítja azt. hogy megtéretlen. Krisztus állandóan munkálkodik a szívben olyan úton és módon, mely láthatatlan, mint a szél. Lassanként, talán öntudatlanul fogjuk fel azokat a benyomásokat, melyek a lelket Krisztus felé vonzzák. Ezeket a benyomásokat a felette való elmélkedés, a Szentírás olvasása, vagy az élő Ige hallgatása útján nyerjük. Váratlanul, midőn a Lélek hívó szavát jobban felfogjuk, lelkünk örömmel adja át magát Jézusnak. Ezt sokan gyors megtérésnek vélik, pedig a Szentlélek hosszas kérlelésének. türelmes munkájának eredménye. {MYP 157.3}
A szél maga láthatatlan, de olyan hatásokat idéz elő. melyek láthatók és érezhetők. Éppen így nyilatkozik meg a Szentlélek munkája annak életében és cselekedeteiben, aki tapasztalta annak megváltó erejét. Ha Isten Lelke uralja a szívet, átalakítja az életet. Elvetjük a bűnös gondolatokat, megszűnünk gonoszt cselekedni, szeretet, alázatosság és béke foglalja el a harag, irigység és viszály helyét. A szomorúságot öröm váltja fel és az arc mennyei fényi sugároz. Senki nem látja a terhet enyhítő kezet, vagy a fentről áradó fényt. Az áldást akkor vesszük, ha a lélek hit által átadja magát Istennek. {MYP 158.1}
Lehetetlenség véges emberi ésszel felfogni a megváltás nagyszerű müvét. Csodája felülmúlja az emberi tudást, mégis, aki megtért, aki általment a halálból az életre, az tudja, hogy ez isteni valóság. Személyes tapasztalatunkká lehet itt a földön s megkezdődhet bennünk a megváltás műve, Hatása átterjed az örökkévalóságba. {MYP 158.2}
Az isteni segítség bizonyítéka
Ha lelkedben szükségérzet támad, ha éhezed és szomjúhozod az Igazságot, ez annak bizonysága, hogy Krisztus munkálkodott a szíveden azért, hogy Őt keresd, hogy végezze el éretted, a Szentlélek kiárasztása által azt a munkát, melyet te magadért nem tehetsz meg. {MYP 158.3}
Öröm a vallásban
Legyen az ifjúság elmélkedésének magas és nemesítő tárgyköre az igazak örök lakhelye és jutalma. Gondolkodjatok a megváltás csodálatos tervén, a dicsőség Királyának nagy áldozatán, hogy vérének érdemei nemesbítsenek és engedelmességetek által végülis Krisztus trónjához emeltessetek fel. Ez a tárgy kell hogy foglalkoztassa az elme legnemesebb gondolatvilágát. Mily kiváltság, Isten kegyeibe, pártfogásába kerülni! {MYP 383.1}
Fiatal barátaim, tudom, hogy’ ez a foglalatosság és szórakozás boldoggá tud tenni benneteket. Nyugtalanságtok egyetlen oka az, hogy nem keresitek a boldogság igazi forrását. Állandóan Krisztuson kivül keresitek az örömöt, amit pedig csak Benne találhattok meg. Reményeitek Őbenne sohasem csalatkozhatnak. Ó, mennyire elhanyagoljátok az imát, ezt az értékes előjogot! Isten szavának olvasása imádságra készteti a lelket. A legfőbb oka annak, hogy oly kevés hajlam van bennetek imában közeledni Istenhez, az, hogy erre alkalmatlanná tettétek magatokat izgalmas történetek olvasása által, amitől képzelő erőtök szentségtelen szenvedélyek rabjává vált. Isten szava ízetlenné válik, elfelejtitek az imádság óráját. Az ima a keresztény ereje. Ha egyedül is van, soha nincs magára hagyatva, érzi annak jelenlétét. Aki ezt mondotta: “Imé, én mindenkor veletek vagyok.” {MYP 383.2}
A fiataloknak éppen arra van szükségük, amijük nincs, a vallásra. A vallás helyét semmi sem töltheti be. A hitvallomás egyedül mit sem számít. Az egyház könyveiben itt a földön lajstromozzák a neveket, de nem szerepelnek az élet könyvében. Úgy tapasztaltam, hogy húsz között sem akad egy az ifjúságból, aki tudja mi a gyakorlati vallás. Ők önmaguknak szolgálnak, de azt állítják, hogy Krisztus szolgái, hacsak meg nem törik az a kábulat, amely rajtuk uralkodik, hamarosan tudatára fognak ébredni, hogy a vétkesek sorsára jutottak. A könyebb ösvényt választották, felülemelkedve az igazságért való önmegtagadáson és önfeláldozáson. Nem tartják szükségesnek, hogy komolyan és buzgón, könnyek és fohászok közt esedezzenek Istenhez, az Ő bűnbocsátó kegyelméért és erőért, hogy ellene tudjanak állni Sátán kisértéseinek. Ők mindezek nélkül is jól érzik magukat. Krisztus, a dicsőség Királya, gyakran kereste fel egyedül a hegyeket és puszta helyeket, hogy kiöntse szíve kérését Atyja előtt. De a bűnös emberek, akikben nincs lelkierő, azt hiszik, hogy ima nélkül is élhetnek. {MYP 383.3}
Jézus példája
Jézus helyteleníti a mértéktelenség minden nemét, de mégis természetében társas lény volt. Elfogadta minden osztály vendégszeretetét, látogatta úgy a gazdagok, mint a szegények otthonát, a tanultakat és a tanulatlanokat is szerette és megkisérelte, hogy felemelje gondolataikat a mindennapi élet gondjaiból olyan dolgokhoz, amelyek örök értékűek. Nem adott engedélyt a kicsapongásra és a világias sikamlósságnak árnyéka sem vetődött viselkedésére. Gyönyört talált az ártatlan örömökben és jelenléte által szentesítette a társas összejöveteleket. {MYP 384.1}
A társas érintkezés célja
Barátkozzunk, hogy menthessünk! Mindazok, akik Krisztus szavát hirdetik és kegyelmi üzenetének részesei, kövessék Krisztus példáját, aki összekapcsolódott az emberiség érdekeivel. Nem szabad felhagynunk a társas érintkezést. Nem szabad elkülönülnünk másoktól. Hogy a társadalom minden rétegét elérhessük, úgy kell vennünk őket, amilyen fokon állanak. Ritkán fognak minket felkeresni saját jó szándékukból. Az emberek szívét az isteni igazság nemcsak a szószékről érintheti. Van a munkának még egy terepe, amely bár alázatosabb, de épp annyi reménységgel kecsegtet. A szegények otthonában, a gazdagok palotáiban található; a vendégszerető asztalnál és az ártatlan társas örömök közben. {MYP 403.1}
Mint Krisztus tanítványai, ne az élvezet szeretete miatt érintkezzünk a világgal sem dőreségeikben ne érintkezzünk velük. Az ilyen társulás csak rosszul végződhet. Sohasem szentesíthetjük a bűnt szavunkkal, vagy tettünkkel, hallgatásunkkal, vagy jelenlétünkkel. Bárhová is megyünk, vigyük magunkkal Jézust és mutassuk meg másoknak is Megváltónk becsességét. De azok, akik vallásukat úgy akarják megtartani, hogy azt kőfalak mögé rejtik a jócselekedetek sok értékes alkalmát veszítik el. A kereszténység a társas viszonyok útján érintkezik a világgal. Minden egyes ember, aki az isteni világosságban részesült, világítsa meg azok útját, akik nem ismerik az élet Világosságát. {MYP 403.2}
Mindnyájan legyünk Jézus tanúi. A társas érintkezésből eredő befolyást, amelyet Krisztus kegyelme szentel meg, arra kell felhasználnunk, hogy általa lelkeket nyeljünk meg a Megváltónak. Hadd lássa a világ, hogy nem merülünk el önzőén saját érdekeinkben, hanem hogy azt kívánjuk, hogy mások is osztozzanak áldásainkban és kiváltságainkban. Hadd lássák, hogy a mi vallásunk nem tesz minket követelőzőkké és részvét nélkülivé. Mindazok, akik azt vallják, hogy megismerték Krisztust, szolgálják úgy az emberek érdekeit, mint azt Krisztus tette. {MYP 403.3}
Sohase keltsük a világ előtt azt a téves benyomást, hogy a keresztények búskomor, örömtelen emberek. Ha szemünket Jézusra függesztjük, könyörületes Megváltót lássunk benne és arcáról világosság árad ránk. Hol az Ő Lelke uralkodik, ott béke lakozik. Ott öröm is lakozik, mert nyugalmas, szent a bizodalom Istenben. {MYP 404.1}
Krisztus követőiben örömet talál, ha azok megmutatják, hogy bár ők is emberek, mégis az isteni természet részesei. Nem szobrok ők, hanem élő férfiak és nők. Szívük, amelyet az isteni kegyelem harmata frissített fel, felnyílik és kitárul az igazság Napja előtt. A világosság, amely őket éri, másokra is visszatükröződik cselekedeteikben, melyeket Krisztus szeretete sugároz át. {MYP 404.2}
Társas érintkezés befolyásolja sorsunkat
Isten szava erősen hangsúlyozza, a társak hatását a felnőttekre is. Mennyivel nagyobb hát annak az ereje gyermekek és ifjak fejlődő jellemére! Mindennapi társaságuk, választott életelvük, gyakorolt szokásaik döntik el hasznosságukat idelent e földön és jövendőbeli sorsukat is. {MYP 404.3}