A legnagyobb áldás, mit kaphatunk (2020. július 24.)

Megújulás és reformáció

Az „Imában egyesülve” heti bejegyzése és imakérései

www.revivalandreformation.org

A legnagyobb áldás, mit kaphatunk

Onaolapo Ajibade

Olyan nigériai családba születtem, ahol az eredeti vallásunk az iszlám volt. Ahogy nőttem, édesapám azt szerette volna, ha kiváló iszlám tanuló lennék, miközben a nyugati oktatásból is profitálok. Így hétvégente iszlám iskolába jártam, hétköznap pedig egy keresztény általános iskolába. Nemsokára már elég verset megjegyeztem a Koránból ahhoz, hogy napi ötször imádkozhassak muzulmánként, és hűségesen be is tartottam ezeket az imaalkalmakat.

Szépen haladtam előre a tudományos karrieremben, majd végül felvettek a Ghánai Egyetemre, ahol agrártanulmányokat folytattam. Majd összeismerkedtem egy felekezetfüggetlen csoporttal, mely elvezetett Krisztushoz. Egy nap egy másik agrárhallgató, név szerint Daaku, egy hetednapi adventista fiú keresett meg, és beszélt nekem a Szentírás szerinti hetedik napi szombat igazságáról. Első reakcióként elkezdtem neki fejtegetni, hogy nem igazán számít, ki melyik napot tartja szentnek. Daaku nem vitatkozott velem, inkább visszament a szobájába, és két könyvecskét hozott nekem. Az egyik a vasárnap megtartását támadja, a másik pedig a hetedik napi szombat melletti bibliai érveket magyarázza el. Arra kért, hogy tárgyilagosan olvassam el mindkettőt. Miután áttanulmányoztam a könyveket, meggyőződtem arról, hogy a hetedik nap az igazi, amit meg kell szentelni.

Haladéktalanul beléptem az adventista hallgatók szövetségébe, mely a campuson gyűlt össze, és elkezdtem szombatot ünnepelni. Daaku ezután tovább tanulmányozta velem és két másik diákkal a Bibliát, míg 1977. augusztus 13-án mindhárman meg nem keresztelkedtünk. A keresztségem előtt elolvastam A nagy küzdelmet, és mély meggyőződés alakult ki bennem arról, hogy a legfontosabb feladatom az lehet, hogy megosszam ennek a könyvnek az üzenetét másokkal. De hogy csináljam? Csodás úton érkezett felelet a kérdésemre.

Akkoriban a BA-diploma megszerzéséhez azt az előfeltételt kellett teljesíteni, hogy megírok egy szabályos disszertációt, amihez azt kellett vizsgálnom, milyen hatással vannak a kálium különböző arányai és kombinációi a rizs fejlődésére. Sajnos a vezető tanárom által ajánlott káliumarányok túl magasak voltak, és így az összes rizspalánta elpusztult. Ami azt jelentette, hogy a nyári szünet alatt meg kellett ismételnem az egész kísérletet, viszont nem volt pénzem a projekt finanszírozására. Az agrártudományi kar egyik oktatója a helyzetemet látva megsajnált, és azt javasolta, hogy menjek el a vezető tanáromhoz, és kérjem meg, hogy találjon nekem egy hallgatói állást, amiből összegyűjthetem a szükséges összeget. Imádkoztam a dologért, és arra kértem Istent, hogy a szupervizorom utasítson vissza, ha Ő nem így akarja a problémát megoldani. Mikor elmentem hozzá, és előadtam a kérésemet, azt válaszolta: „Nem segíthetek önnek.” Még úgy is béke volt a lelkemben, hogy nem tudtam, az Úr hogy fogja megoldani a helyzetet, de bíztam abban, hogy meg fogja. Tele voltam kíváncsi várakozással, hogy lássam, miként szedi össze nekem a pénzt a Mindenható.

Mikor újra találkoztam a barátommal, Daakuval, felvetette, legyek részmunkaidős könyvevangélista, mint ő, és így megkereshetem a projekt finanszírozásához szükséges összeget. Megörültem az ötletnek, és úgy láttam, hogy ez a tökéletes válasz az imámra. Daakutól megkaptam a kiképzést hozzá, és hamarosan már munkába is álltam. A könyvevangélista munka bebizonyította, hogy ez az adventista üzenet továbbadásának érdekes és hatékony módja. Az, hogy a vezető tanárom elvétette a kémiai anyagok ajánlott arányát, ami aztán elpusztította a rizsnövénykéket, így lett áldásomra, és ezt Isten eszközként felhasználta, hogy megismertesse velem élethivatásomat. Ahogy az egyetemi programom végéhez közeledtem, úgy okoskodtam/gondolkodtam: „Kiképeztek arra, hogy mezőgazdászként élelmiszert állítsak elő. Ezt bármilyen vallású ember megteheti, de csakis az Úr maradék egyházának egyik tagja képes megosztani a hármas angyali üzenetet a nyomtatott oldalakon keresztül. Mivel ezt viszonylag csak kevesen csinálják, arra szentelem az életemet, hogy így osszam meg Isten igazságát másokkal.” Miután befejeztem az egyetemi tanulmányaimat, és letudtam az egyéves kötelező nemzeti ifjúsági szolgálatot mind Ghánában, mind Nigériában, könyveket kezdtem árulni teljes munkaidős könyvevangélistaként.

A rokonaimat nagyon összezavarta az eset. Miért döntene úgy egy diplomás ember, hogy könyvekkel fog házalni? Sajnos a kapcsolatunk megromlott a családtagjaimmal, de én ragaszkodtam a döntésemhez. Az évek alatt szolgáltam könyvevangélistaként, kiadóvezető-helyettesként, kiadóvezetőként, az Irodalmi Osztály Szemináriumának igazgatójaként, egyházterületi főkincstárnokként, egyházterületi elnökként, uniótitkárként és a Nyugat-közép-afrikai Divízió főtitkáraként, és végül ebből a pozícióból mentem nyugdíjba 2015-ben.

Visszatekintve csakis halleluját zenghetek azért, ahogy Isten elvezetett a kereszténységhez, a maradék egyház tagjává tett, és elhívott az evangélium szolgálatára. Csodálatos és szent utazás volt az Úrral. A legnagyobb áldás, amit csak valaki kaphat, és én megkaptam, hogy megismeri és másokkal is megosztja az igazságot ebben az összezavarodott és kaotikus világban.

A világegyház imakérései (2020. július 24–30.)

  • Imádkozzunk az Egyesült Államokért, Brazíliáért, Indiáért és Oroszországért, melyek ott vannak a COVID-19 által legsúlyosabban érintett országok listáján. Könyörögjünk mindenkiért, aki csak kórházba került, és/vagy haldoklik. Imádkozzunk azért, hogy Istenhez forduljanak.
  • „Kérlek benneteket, imádkozzatok az apukámért, hogy a Szentlélek munkálkodjon a szívében, és elfogadja Jézust Megváltójának.” (Amsarika S.)
  • Imádkozzunk a világszerte mentális problémákkal küzdő testvérekért (mint például depresszióval, bipoláris zavarral és más betegségekkel).
  • Imádkozzunk az adventista fenntartású Treasure Hunt („Kincsvadászat”) nevű turkálóért, ami egy orvosi rendelővel és egy előadótérrel együtt a leghíresebb országút, a történelmi 66-os út mellett található Chicagóban (az Egyesült Államokban). Kérjük Istent, hogy olyan embereket hozzon be ide, akiknek a legnagyobb szükségük van reményre és gyógyulásra, és árassza ki Lelkét az ott dolgozókra, felkészítve őket a szolgálatra.