Adventista Info

Mit tettek Monteiro kiszabadulásáért?

E-mail Nyomtatás PDF

Azon az éjszakán, amikor letartóztatták António Monteiro-t, az ő főnöke, Sahel Guy Roger a Missziók Uniójának elnöke, valamint néhány kolléga elmentek a rendőrségre, hogy megtudják a letartoztatás okát. Meglepetésükre, letartóztatták őket és elkobozták a kulcsokat és az autóikat minden magyarázat nélkül.

Két óra után engedték szabadon őket, majd másnap reggel Roger felvette a kapcsolatot egy ügyvéddel. Monteiro-t gyilkossággal vádolták, összeesküvéssel és gyilkossági társulással.

"Egy valóságos rémálom volt az, amin keresztül mentem" írta Roger egy e-mailben a Sahel Unió jogi tanácsadójának Yovo Sika Adjete-nek. "Csak annyit mondtak, hogy [Monteiro-t] letartóztatták a kivizsgálás következtében és a mi fogva tartásunk is része, annak a vizsgálatnak.

"Kérjük tudja meg, hogy miért a fogva tartás", írta Roger.

Így kezdődtek a próbálkozások kiszabadítani Monteiro-t, amely folytatódik közel 500 napja.

A Hetednapi Adventista Egyház vezetői és különböző országok nagykövetei vállalták, hogy diplomáciai erőfeszítéseket tesznek Togóban, Európában és az Egyesült Nemzeteknél New York-ban. A helyi ügyvédek megpróbáltak számos felhívást intézni. Mindezek ellenére Monteiro, aki a Zöld-foki Köztársaságból jött Togóba, hogy mint keresztény misszionárius szolgáljon, a börtönben marad. Három másik Adventista hívő is a börtönben van és mint egy ötödik személy valaki, aki felajánlotta, hogy a rendőrségnek információt ad, amely hozzájárul a kiszabadításukhoz.

Másnap, 2012, március 16-án, Roger megtudta, hogy Amah Bruno-t, az adventista hívőt letartóztatták ugyanabban az ügyben. Mindketten Monteiro és Amah megpróbált segíteni egy Simliya nevű embert, aki a szerint igazságügyi-orvosi vizsgálatok szerint mentális instabilitásban szenvedett.

A következő napokban Roger tájékoztatta kollégáit az Adventista Egyház Nyugat-és Közép-Afrikai Divízió székhelyéről, amely Abidja-ban található, Elefántcsontparton, és a felekezeti központban Silver Spring-ben levőket, Marylad-ban az Egyesült Államokban. Ő írt a legközelebbi nagykövetségeknek is a Zöld Fejben található Dakarban, Szenegál.

Roger kétnapos böjt és az ima jelentett be az Unióban, március 22, csütörtöktől kezdve.

A több hónapon keresztül, az Adventista Egyház úgy döntött, hogy a hívásokat és a diplomáciai erőfeszítéseket távol tartják a nyilvánosság figyelmétől.

"Amikor e taktika mellett döntöttünk, az ország vezetősége iránti tiszteletből és az országban levő hívő adventisták biztonságáért tettük" mondja John Graz, az Adventista világegyház Hivatalos Kapcsolatok és Vallásszabadság-i osztályának igazgatója.

Monteiro ügyvédje Sika Yovo Yawa asszony azt mondta, hogy március 28-án arra kérte a bírót, hogy utasítsa vissza az ügyet. Kérését csend azonban csend fogadta, mondta.

Ő és Amah ügyvédje, Afoh Kataka, elment az igazságügyi miniszterhez június 21-én. A miniszter, mondták, megígérte, hogy át nézi a dossziét. Semmi sem történt, és az ügyet a Lomé-i felső bírósághoz juttatták.

Július 6-án, a bíróság határozatot hozott, amelyben az áll, hogy "A dokumentumok nem adnak alapot, amely bizonyítja ártatlanságát. Ezért a börtönben kell maradjon."

Yovo tovább hívásokat tett, de hiába. Felháborodva, augusztus 7-én, közel öt hónappal a Monteiro és Amah letartóztatása után, írt Togo állam elnökének, Faure Gnassingbé-nak: "Ez a döntés komoly igazságtalanság felháborító és elfogadhatatlan, ügyfeleink ártatlanok, mert nincs bizonyíték arra, hogy bűnösök lennének. "

Néhány héttel ezelőtt, július 25-én, Ganoune Diop, az Adventista Egyház képviselője az ENSZ-nél, találkozott Togo állam nagykövetével Kodjo Menan-al az ENSZ-nél. Kodjo azt mondta, hogy az ügyet megvizsgálja, jelentette ki Diop. Egy levélben Kodjo-nak, Diop megköszönte azt a tényt, hogy az elemzi a problémát, amely kiemeli azt, hogy az Adventista Egyház világvezetősége akarja követnie a kormány eljárását: "Nem akarjuk, a nemzetközi közösség elé hozni az ország jogrendszerének szakértőit, amit ön oly hatékony módon képvisel."

Szeptemberben, a Zöld-foki és a Togó Köztársaság elnökei beszéltek az esetről, miközben ők az ENSZ Közgyűlésén voltak, egy 2013 július 9-i kijelentés szerint, amely a Zöld-foki elnökség Facebook oldalán történt.

"Megpróbáltam felkelteni érdeklődését ebben a kérdésben," mondta Jorge Carlos Fonseca a Zöld-foki elnök, utalva a Togó-i elnökkel, Faure Gnassingbé-vel való találkozójára. "Azt mondtam, hogy nem akarom, hogy bármilyen más módon befolyásolni a Togó-i igazságügyi eljárást, de a Zöld-foki közönség érdekelt ebben a kérdésben és szeretnék, hogy minden, ami fog történni, hogy olyan környezetben történjen, amelyben a biztonsági védelem biztonságban lesz."

2012, szeptember 5-én, két személy az Egyház világközpontjától Togóba ment. Graz, hivatalos ügyek igazgatója  és Todd McFarland általános tanácsadója, találkoztak Yovo-val és meglátogatták Monteiro-t és Amah-ot a börtönben. Elolvasták az igazságügyi-orvosi jelentést, amit Dr. Tchangai Tchatcha készített, amely kijelentette, hogy tudták, hogy az, aki vádolta Monteiro-t, mentális instabilitásban szenvedett és a rendőrségnek a nevet, meg az úgynevezett cinkosaiét, akkor adta miután megverték, míg ő őrizetben volt. A jelentés nyújtott némi reményt.

"Biztos voltam benne, hogy kiszabadol, mielőtt Wilson látogatására sor kerül," mondta McFarland később, beszélv világegyház elnökéről, aki meglátogatta Monteiro-t a börtönben november 12-én.

Az Egyház eljárt még a Nemzetközi Szövetség a vallásszabadság védelme Európában képviselője által is, aki találkozott a togói tisztviselőkkel az ENSZ irodájában Genfben, Svájcban és más tisztviselőkkel az Európai Uniónál Brüsszelben.

Azonban semmi nem történt, annak ellenére, hogy a diplomáciai erőfeszítések történtek egész nyáron és kora ősszel.

Ezután az Adventista Egyház úgy döntött, hogy a kérdést nyilvánosságra hozza. ANN kiadta az első hírt ebben az esetben szeptember 27-én.

November 20-án, létrehozott egy munkacsoportot erre az esetre a világegyház székhelyén. Ugyanezen a napon, a világ egyházi elnök Ted NC Wilson felhívást intézet egy nemzetközi imanapra, december 1-jén. "Ők ártatlan adventista hívők, akiket igazságtalanul vádoltak és könyörögni fogunk Istenhez, hogy avatkozzon be, hogy azok visszatérjenek a családjukhoz és, hogy folytathassák a munkát", mondta Wilson.

November 29-én Roger, a Sahel Missziók Uniójának elnöke, tartott egy sajtótájékoztatót Lomé-ban, felerősítve a globális kampányt az ima napra.A két férfi "a szabadságuktól megfosztva és fogva tartanak a börtönben Loméban, semmilyen bizonyíték nélkül, anélkül, hogy közeli vagy távoli kapcsolatot lehetne kimutatni ebben az esetben," mondta Roger egy csoport újságírónak. "Az adventista egyház nem maradhat közömbös az iránt, amit úgy tűnik, hogy egy súlyos bírói tévedés."

December 1-én több tízezer adventista gyülekezet világszerte imádkoztak az istentiszteleteken, a Monteiro és a többi személyekért a börtönből. Abban az időben, több mint 7 millió Twitter felhasználó hallott a kampányról, a #Pray4togo hashtag-ról és mintegy 15.000 ember írta alá az online petíciót a Changge.org-on.

Az Egyház kampányt szervezett karácsonyi képeslapok írására, hogy megmutassák a támogatást. Monteiro több mint 1000 üdvözlő lapot kapott, mondták egyházunk vezetői. Elején történt valami, ami úgy tűnt, hogy azt jelzi, hogy január 29-én lesz a tárgyalás, de később törölték.

Diop, az Egyház képviselője az ENSZ-nél, februárban Togóban ment, ott találkozott a miniszterelnökkel. Diop azt mondta, hogy a találkozó közben, a miniszterelnök, Kwesi Ahoomey-Zunu, behívta az igazságügyi minisztert és megkérdezte, hogy tudja-e fogadni Diop-ot a nap folyamán.

"Azt mondtam a miniszterelnöknek és az Igazságügyi Miniszternek, hogy nem próbáljuk kikerülni a Togó-i törvényszéki eljárást vagy egy szívességet kérni," emlékeztet vissza Diop. "Csak próbáltam kérni, hogy az ügy oldódjon meg, mert ebben az esetben önkényes a fogvatartás".

Április 18-án, az Adventista Egyház kiadott egy videót a Monteiro családjáról, sürgetve több embert, hogy írja alá a petíciót az interneten.

Márciusban, az Egyház vezetői bejelentették, hogy éppen elutasították a harmadik felhívás Montero szabadon bocsátására.

A negyedik cikk olvasható ITT.

ANN

Forditotta: Szász Cserei Géza

Monteiro békességet kíván a börtönben önmagának, a Togói Egyháznak és kormánynak

E-mail Nyomtatás PDF

A Loméi civil börtön hevült és túlzsúfolt. Szabadban kialakított létesítmény, egy bazárhoz hasonló, boltok nélkül. 80 fogoly alszik egymás mellett egy cellában. Akik fizetnek aludhatnak 26-án egy cellában. António Monteiro lelkipásztor néha matracon aludhat. Ez luxusnak számít. „Nem tudom hány ember bírna ki egyetlen napig is ilyen körülményeket” mondta John Graz, az Adventista Egyház  Vallásszabadság és külkapcsolatokért felelős igazgató, miután meglátogatta Monteirot a fogházban.” Zsúfolt, szennyes. Hiányoznak a higiéniai feltételek, el sem akarom képzelni hogyan nézhetnek ki a fürdőszobák” nyilatkozta Graz. Májusban, fényképeket közölt a„Citizens Movement for Truth” az árvíz utáni helyzetről. A fogvatartottak bokáig érő vízben kényszerültek élni.

Ez volt a lakóhelye Monteironak immár 500 napja. Monteiro és adventista társai Bruno Amah, Beteynam Raphael Kpik Sama és Kpatcha Simliya, ilyen körülmények között várják a per időpontját vagy a szabadulást. Monteiro reméli, hogy ez a rémálom véget ér ”amikor Isten megfelelőnek ítéli azt”. Most a fogvatartottak egészsége foglalkoztatja. Mintegy 1000 személy van bezsúfolva egy 600 személynek kialakított egységben. Egy helyi lap, a La Symphonie szerint, ha tovább romlik a fogvatartottak egészségi állapota, akkor félő, hogy rendre  meghalnak. Monteiro és Amah feleségei, 2 dollárt fizetnek naponta, hogy látogathassák férjeiket és élelmet hozzanak.

Az Adventista Egyház világszéles összefogásban szabadulásukért imádkozik, de segíteni keveset tudnak. Togóban, 1956-ban kezdődött el az Adventista Egyház munkája Georges Vaysse könyvevengélista által. 1964-ben, egy Elefántcsontparti misszionáriust küldtek együtt munkálkodni a kis adventista hívők csoportjával. Ma több mint 6000 adventista hívő van a 7,1 milliós lakosságú országban.

A lakosság 30% keresztény, 20% muzulmán, míg 50% őslakos hitet vall. Ezek között találhatók animisták, a Voodoo gyakorlók is, akik gyakran használnak szertartásaikban vért vagy állat testrészeket. Monteirot gyilkossággal, meg vérkereskedéssel foglalkozó hálózattal való együttműködéssel vádolják. Diplomaták, nagykövetek, az Adventista Egyház vezetők, megdöbbentek azon, hogy a rendőrség összetéveszti az adventistákat azokkal akik vért használnak szertartásaik során.

Guy Roger, az Adventista Egyház Sahel Misszióuniójának elnöke  elmondása szerint „az adventisták számára ismeretlenek ezek a szertartások.” Az adventista vezetők, a Togoi hatóságok  félreértéséről beszélnek az Adventista Egyház és szertartásaik ismerete tekintetében. 2012. Március 22-én kiállított jelentésben kérdés szerepel   Gaté N’Zonou, rendőrparancsnok részéről, miért állítja az  elmeingatagságban szenvedő ügyész, hogy vért használnak adventista szertartásokban. “Az én egyházam csak a Bibliára alapozza hitét” mondta Monteiro. John Graz “szokatlannak” tartja a  vádat, és sürgeti az egyháznak  kommunikációjának és ismertségének javítását a világon. Sok helyen kis egyháznak minősül egyházunk, és szektának vagy felekezetnek tartják. Javítani kell kapcsolatainkon a kormányokkal és más egyházakkal.

Az elszigetelődés nem hozhat semmi jót a kisebbségeknek. Az Egyház vezetők érezték, hogy a Togoi kormány önkényesen vádolt néhány adventistát a 2011-ben elkövetett több nő gyilkolásával. Gibert Wari a Közép és Nyugat Afrika Adventista Divízió elnöke az ANN-ben tett nyilatkozatában elmondta: ”Korábban a Togói kormány egy kis felekezetnek ismert, de az óriási mozgósítás után látják, hogy az Adventista Egyház jelen van mindenütt a világon. Jorge Carlos Fonseca a Zöld-foki Köztársaság- Monteiro származásának országa elnöke- nagykövetet küldött Togóba kimondottan ezzel az esettel kapcsolatban. Július 27-én az Adventista Egyház világszéles imaakciót szervez  Monteiro szabadulásáért.

Sok tízezer helyi gyülekezet támogatja ezt, az 500 napos fogva tartás leteltekor. Az eredménytől függetlenül a Togói Adventista vezetők elmondása szerint, tovább segítik a közösséget melyben élnek, eseményeket szerveznek az ifjak és szükségben lévők megsegítéséért karitatív tevékenységek keretében.” Megbékélést szeretnénk a Togói kormánnyal miután Monteiro szabadul a börtönből, de előbb szabadlábon kívánjuk  őt látni” mondta Roger.

ANN

Fordította Józsa Zoltán

Több mint 31, 13-20 éves korosztályt képviselő ifjút kereszteltek meg Constantán

E-mail Nyomtatás PDF

Több mint 600 személy, rokonok, barátok, adventista hívők, valamint sok a Fekete tengeren tartózkodó turista vett részt a 32 lélek keresztségén, akik közül 31-en, a 13-20 éves korosztályhoz tartoztak – közöttük volt egy 60 éves személy is.
A Constanta-i Adventista gyülekezetek lelkészei Zaharia Adrian, Badescu Liviu, Kadar Gabriel, Vaduva Liviu, Kestner Ervin (Topraisar, Dumbrava Rosie, Vadu, Speranta, Medgidia és Pecineaga) illetve a Munténiai Egyházterület elnöke, Pîrlitu George lelkész, az ifjak megkeresztelésének fontosságát óhajtották kiemelni.
Ebből a meggondolásból szerveztek keresztséget az ifjaknak. Amikor felfedezték, hogy terveik hasonlítanak, a lelkészi találkozón eldöntötték, közös keresztséget szerveznek. Így gyűjtöttek össze 31 fiatalt. Közülük 13 együtt nőtt fel a topraisari ösvénykereső, majd kompánion csoportban – ez is bizonyítja a sajátos programok fontosságát e korosztály számára.
Külön kiemelendő a Dumbrava Rosie gyülekezetben tevékenykedő Dumitru Bogdan, kezdő lelkész szolgálata és következetessége, aki egy éven keresztül foglalkozott a gyülekezet ifjaival, Bibliatanulmányt és más tevékenységeket vezetett. Egy év után közülük 12 eldöntötte, megkeresztelkedik, amely elhatározás váratlanul érte az egész gyülekezetet. Emellett a gyülekezet tagjait meglepte az ifjak alapos Biblia ismerete és elszántsága Krisztus követése mellett.

Fordította: Tamási Károly

Boldog foglyok a laposnyai Adventista Ifjúság Központban

E-mail Nyomtatás PDF

2013 június 23-27 között a negyedik alkalommal került megszervezésre a marosvásárhelyi börtön foglyai számára rendezett nyári tábor. A minisztérium engedélyezésével és a Dél-Erdélyi Egyházterület támogatásával, a résztvevő fiataloknak a rácsok mögött töltendő időszakból a legszebb napokban volt részük. Szemináriumok, játékok, énekek, versenyek, műhelymunkák, erdőjárás, tábortűz, ízletes ételek...ekként lehetne összefoglalni az együtt töltött 5 napot. Hasonlóképpen barátságok köttettek, megható alkalmak voltak, amikor döntéseket hoztak és végül mindannyian feliratkoztak a Sola Scriptura kurzusaira, beleértve az egyik nevelőjüket is, akik jelen volt velük. A lelki gondozásról Poenariu Stefanita lelkész és felesége gondoskodott, aki igyekezett megismertetni a fiatalokkal Istent és átalakító hatalmát. Köszönöm Istennek ezen alkalmakat, amikor az evangélium áthatol a rácsokon, a gonosz által lezüllesztett szívekbe is. Köszönöm azoknak, akik készséggel támogatják, bátorítják és imádkoznak az ilyen eseményekért.

Semida Mărginean – Szervező
Fordította: Ferencz-Zorgel József Attila

A világon élő Hetednapi Adventisták Július 27 – én szombaton, részt vesznek az „Ötszáz igazságtalan nap” eseményen

E-mail Nyomtatás PDF

A világon élő Hetednapi Adventisták július 27-én, szombaton, részt vesznek az „Ötszáz igazságtalan nap” eseményen, azzal a céllal, hogy imában támogassák Antonio Monteiro lelkészt és Bruno Amah üzletembert Loméban (Togo állam). Július 27-e az ötszázadik napja annak, hogy mindketten fegyházban vannak, egy általuk el nem követtet gyilkosság miatt.

Antonio Monteiro négy gyerek édesapja, Afrikában a Cape Verdeben született, és 2009-től az Afrikai Sahel vidék Család Misszió Osztályának igazgatójaként dolgozik. 2011 májusában tartóztatták le őket, egy évre rá, hogy 20 fiatal nőt megöltek és vérüket, valamit nemi szerveiket eltávolították. Togo államban működik a Voodoo vallás legfontosabb központja, melynek gyakorlói vért és emberi szerveket használnak a vallási ceremóniákban.

Bár Antonio Monteiro protestáns lelkésznek semmi köze nincs ezekhez a gyilkosságokhoz, mégis 2012. március 15-én, bezárták és mindmáig nem volt egy hivatalos ítélethozatal ügyében. Sem a Hetednapi Adventista Egyház világszintű szervezetének ügyvédei részéről érkezett öt felszólítás által, sem az idegen diplomaták közbenjárására nem sikerült kiszabadulniuk. A togói kormány ígéretet tett az egyház vezetőinek és az ügyészeknek, de nem tartották be azt.

A rendőrség még más négy személyt is letartóztatott, akiknek kapcsolatuk van az üggyel, ezek között azt a polgárt is aki vádat emelt a lelkész ellen, és egy muszlint, aki mint önkéntes jelentkezve azt nyilatkozta, hogy a Monteiro vádlója hazudik. 
A Monteiro egyedüli vádlója elmebetegnek és „patologikus hazugnak” volt nyilvánítva a törvényszék által igényelt pszichológiai vizsgálaton. Később önmaga is visszavonta vádiratát mondván, hogy a rendőri kényszerre és fenyegetésre írta ezt a vádiratot, olyan személyekkel szemben, akiket alig ismert.

„Monteiro ártatlansága önmagától érthető”, nyilatkozta John Graz a világszéles Adventista Egyház Vallásszabadsági és Hivatalos Kapcsolatok Osztályának igazgatója. „A vádban megfogalmazandó gyanú, hogy mint adventista lelkész kitervezte azon női személyek meggyilkolását és vérük ceremoniális felhasználását, hihetetlen és bizarr!”

A helyi újságok is követelték Monteiro és a többi elzárt személynek a kiszabadítását, az ügy törvényszéki kivizsgálásáig, mert ez a Togo állam alkotmányával ellentétes megnyilvánulásnak minősül, mely minden állampolgár törvényes elítélésére jogot ad.

Július 18-án az Adventist News Network, egy négy cikkből álló sorozatban terjedelmesen és részletesen bemutatta az ügyet. A jövő héttől, a cikkek magyar nyelven is olvashatóak lesznek az www.adventista.ro honlapon. A rovatok bemutatják letartoztatásukat, a rendőrséggel folyatott beszélgetéseiket és életkörülményeiket, Monteiro nyilatkozatát, az ügyben résztvevőkkel készült interjúkat, emaileket, a helyi újság cikkeit, valamint a rendőrség és a törvényszék hivatalos okiratait. Togo állam Jogügyi Minisztériumának szóvivője nem kívánt a nyilatkozni cikksorozatban.

Önök közül mindenki tehet valamit ennek a kampánynak továbbítása és Antonio Monteiro, valamin társa, Bruno Amah támogatására:
-Adjátok tovább ezt a cikket a saját Facebook oldalaitokon, a #prey4togo500 tagon
-A pray4Togo honlapon aláírásotokkal támogassátok a kérvényt és hívjátok meg barátaitokat is a Facebookon, hogy hasonlóképpen tegyenek
-Több információ érdekében a következő héten forduljatok hozzánk. Ezek az információk és a mellékelt anyagok közvetítve lesznek a www.sperantatv.ro és www.adventist.ro honlapokon valamint a Speranta TV és a Vocea  Sperantei Rádió Facebookján és az Speranta Médiaközpont hivatalos Youtube oldalán.

Fordította: Szász Tibor

Az ifjúsági világtalálkozó estéli oltárral zárult a stadionban

E-mail Nyomtatás PDF

Az elmúlt hétvégén Dr. Ben Carson világhírű idegsebész arra buzdította a Hetednapi Adventista Egyház ifjúsági világtalálkozójára egybegyűlt fiatalokat, hogy döntsenek és maradjanak meg állhatatosan Isten mellett.

Carson orvos több mint 25 évig volt az Egyesült Államokbeli John Hopkins kórház gyermek-idegsebészeti osztályának vezetője, és ő volt a dél-afrikai találkozó fő előadója. Az alkalomra több mint 3.100 adventista fiatal gyűlt össze az egész világból, hogy két héten át a helyi közösségért különböző szolgálatot végezzen, és részt vegyen különféle műhelytevékenységeken és istentiszteleti alkalmakon.
„Isten mindenkit egy különleges ajándékkal áldott meg: az akarat erejével. Ne hátráljatok meg!” - bátorította Carson a fiatalokat, és figyelmeztette őket, nehogy valami eltérítse őket a teljes képességük elérésétől.

A szombat délelőtti istentiszteleten Carson elmesélte élete történetét, hogyan vált idegsebésszé. Habár gyerekkorában misszionárius orvos szeretett volna lenni, Isten tette lehetővé, hogy karriere révén mások életére befolyást gyakorolhatott.
„Sose érezzétek magatokat túl fontosnak ahhoz, hogy Istenéi legyetek, ne ítéljétek meg Istent, bárhova is vezetne és bármilyen szerepet is adna nektek”, mondta Carson. „Ha Őt teszitek életetekben az első helyre, fantasztikus sikerben lesz részetek.”

Az egyik résztvevő, a 26 éves argentin Eyequiel Durán vallomása szerint a kongresszuson a Carson előadásai bizonyultak a legérdekesebbeknek. „Jó vezetői képességekkel rendelkezik, ugyanakkor jó példával jár a fiatalok előtt. Egész életét Isten szolgálatára szentelte. Ez nekem nagyon tetszik.”

A szombati találkozón Carson és a többi előadó több mint 18.000 személyből álló hallgatósághoz szólt a pretoriai Lucas Masterpiece Moripe stadionban.
Igeszolgálatában Ted N. C. Wilson, az Adventista Egyház elnöke arra bátorította a fiatalokat, hogy töltsék be adventista küldetésüket. „Szeretünk titeket és számítunk rátok a jövőre való tekintetben”, mondta Wilson. „Változtassátok meg a várost, amelyben laktok, változtassátok meg az országot! Testvéreim, változtassátok meg a világot Jézus Krisztus által!”

A 24 éves Shereen Rodney Nagy Britanniából érkezett, hogy a konferencia első hetén, másik 1.000 fiatallal együtt, felajánlja szolgálatát a helyi közösségnek. A stadion egyik székéről tett bizonyságot: „Otthon is folytatni szeretnénk azt, amit itt elkezdtünk. Olyan lesz, mint egy láncreakció.”
Gilbert Cangy, az Adventista Egyház Ifjúsági Osztályának Vezetője és a konferencia szervezője elmondta, hogy az egész világról érkező fiatalok sikeresen egy családdá épültek a találkozón.
„Ez alkalommal valóban felkaroltuk a különbözőséget”, mondotta Cangy. „Ezen a konferencián mindenki megtalálhatta a helyét – országtól és kultúrától függetlenül.”

A 20 éves Celina Sunder Sing Indiából érkezett, és elmondta, hogy ezen a konferencián alkalma volt új, barátságos embereket megismerni. „Kellemes volt sok olyan személlyel megismerkedni, akik ugyanabban a hitben élnek veled, és szórakoztató egy-egy új szót tanulni minden nyelvből,” mondta. „Kedvencem a spanyol nyelv volt.”

A délelőtti istentisztelet után a résztvevők közül több tízen elmentek, hogy a közeli negyedben 20.000 példányt szétosszanak „A föld sorsa” c. könyvből. A könyv a „Nagy küzdelem” c. könyv rövidített változata, szerzője Ellen G. White, a Hetednapi Adventista Egyház egyik társalapítója.
Az Impact Dél-Afrika ifjúsági találkozóról több kép is megtekinthető az ANN Flickr oldalán.

Ansel Oliver / ANN
Fordította: Szász Károly-Zsolt





Gratuláció a kolozsvári Maranatha Adventista Teológiai Középiskolának!

E-mail Nyomtatás PDF

Mihai Mocean gimnazista a múlt napokban elnyerte az egész ország csodálatát. Annak ellenére, hogy Down kórban szenved (általában egy ilyen betegségben szenvedő gyerek még a nyolc osztályt sem képes elvégezni - mondta Emanuel Ungureanu, Mihai egyik tanára) sikeresen átesett az érettségi vizsgán.

Annyi megaláztatás és visszautasítás után (sem az óvodák sem az iskolák nem fogadták be őt) Mihai legyőzte az előítéleteket, majd végül a kolozsvári Maranatha Adventista Teológiai Középiskola befogadta őt - mondta a Mihai édesanyja. Ebben a középiskolában, amely különlegesebb feltételek nélkül befogadta őt, nyugalmat, elfogadást, értékelést, szeretetet, támogatást és sok konkrét segítséget talált – nyilatkozta az édesanya a kolozsvári újságnak.

Mihai történelmet írt: sok arany, ezüst és bronzérmet szerzett különböző versenyeken és 7-el fejezte be az érettségit, míg szinte az ország érettségizőinek fele elbukott a vizsgán.
Mihai lelkész óhajt lenni és segíteni szeretne az embereken. Majdnem az egész Bibliát kívülről tudja. Kiváló memóriája van, és ha megkérik, a 150 zsoltár bármelyikét kívülről elmondja.

„Mihai egyike a hőseimnek. Nincs tudomásom még egy ilyen esetről az országban.”- nyilatkozta ugyanaz a tanár, Emanuel Ungureanu.
Ez egy reményteljes üzenet a különböző egészségi gondokkal küzdő személyek számára.
Ugyanakkor értékelendő az, hogy a kolozsvári Maranatha Adventista Teológiai Középiskolában ilyen barátságos környezet van, amely példa értékű más középiskolák számára.

A város helyi vezetősége, Emil Boc polgármester kezdeményezésére 1000 lejjel díjazta Mihait az érettségi vizsgán elért eredményeiért és 2000 lejjel pedig a kolozsvári Maranatha Adventista Teológiai Középiskolát.

Fordította: Csabai Gyula-László

A bátran gondolkozók tábora

E-mail Nyomtatás PDF

2013. június 30 és július 5 között, a Brassó megyei Felsőmoécs helység ifjúsági központjában egy különös tábort tartottak. 37 diák és 6 tanár gyűlt össze az Argeș, Dâmbovița és Prahova megyékből. Ők az egészségi, nevelési és családi szövetség által megszervezett szemináriumok boldog végzősei.
A felsőmoécsi hegyvidék, valamint a szívélyes fogadtatás kellemesen meglepte a tanulókat. Különböző tevékenységekben vettek részt, amelyek segítettek az önmegismerésben, a bátorságban; új barátságokat kötöttek, megismerték a természetet, tanultak a kövekről, az ásványokról, valamint a csillagokról. Velük tartott a Román Csillagászati Szövetség két képviselője is, akikkel egy nagy teljesítményű csillagvizsgáló teleszkóp segítségével az Univerzum csodáit kutatták.
A napi program, ébresztő tornát is magába foglalt, valamint leckéket arról, hogyan kell nagy emberré válni. Minden este sor került a várva-várt tábortűzre, napközben meg a sporttevékenységekre.
A következők alkották a koordináló csapatot: Teofil Brașov, Claudiu Țepuș, Laurențiu Matei, Cerasela Manea, Răzvan Necula. A sikerhez hozzájárultak: Robert Mandache, a havasalföldi Daniel Chirileanu, az öskerek országos vezetője, Liliana Florea – mellesleg ASEF koordinátor Havasalföldön – valamint Valentin Marin, a román ornitológiai szövetség egyik tagja. 

Teofil Brașov / Prahova
Fordította: Szabó László-Csaba

A Globális Egységért Csúcstalálkozó együttmunkálkodásra biztatja az Ifjúsági Osztályt és a különböző laikus osztályokat

E-mail Nyomtatás PDF

A Hetednapi Adventista Egyház Ifjúsági osztályának vezetői mondják, hogy egy nemrég megszervezett találkozó alkalmával tisztázódott kapcsolatuk a laikus osztályokkal, amely éveken át bizonyos feszültségekkel és félreértésekkel volt teljes.

A Globális Egységért Csúcstalálkozó jelentős változást hozott az ifjúsági és a laikus osztály közötti kapcsolatokban, vallják az ifjúsági osztály vezetői. Habár a módszerek különböznek, az egyház különböző osztályainak tevékenységei és a laikusok tevékenységei hasonló meglátással rendelkeznek, hasonlóak a céljaik és szolgálati alkalmakat nyújtanak az ifjúság számára, mondják a vezetők.

„E találkozó olyan tevékenységeket egyesített, amelyek valóban támogatják az egyházat, olyan tevékenységi vagy teológiai különbségek megtárgyalásával, amelyek az évek során megjelentek”, mondta Gilbert Cangy, az Adventista Világegyház Ifjúsági osztályának vezetője.

„Éreztem, hogy van elegendő jóindulat és sok közös dolog amiért találkozhatunk és megoldhatjuk a félreértéseket”, mondta ő.
Az Egyház Ifjúsági osztályának képviselői és a laikus tevékenységek vezetői közös missziójuk újrafogalmazására és a „nézeteltérések okainak azonosítására kötelezték el magukat, amelyek egyes helyeken szétválasztottak és zaklatóak voltak”, jegyezték meg egy nyilatkozatban a csúcstalálkozó végén.

E találkozót Cangy kitartásának köszönhetően szervezték meg azért, hogy „együtt dolgozzunk és nem versengésben.” Miután 2010-ben kinevezték az ifjúsági osztály igazgatójának, Cangy elkötelezte magát, hogy javítani fog az Egyház ifjúsági osztálya és a laikus tevékenységek osztály közötti kommunikáción. A főbb tevékenységek vezetői szóval és tettel egyaránt támogatják ezt a kezdeményezést.
Amy Sheppard, a Michigan-i Generation of Youth for Christ alelnöke (GYC, Ifjak Nemzedéke Krisztusért) elmondta, ő bátorítást érez abban, hogy az egyház vezetői teszik meg az első lépést a laikus személyek tevékenységeikbe való beavatására.

A beszélgetés folyamán elmondta, reméli, hogy végül az egyház vezetői fontosnak tartják bevonni a tevékenységekbe az egyház alapvető embereit, különösképpen a felnőtt fiatalokat – a szemléletmód és a stratégia meghatározását, valamint annak Az Adventista Egyházban való alkalmazását illetően.
Ezen a csúcstalálkozón sor került a laikus és az ifjúság osztály között fellelhető nézeteltérések megtárgyalására is, mondta Sheppard.

„A GYC mindig erőfeszítést tett azért, hogy megfelelőképen kommunikáljon a helyi gyülekezetek vezetőivel akkor, amikor évente eseményeket szervezünk meg, azonban sajnos, még mindig létezik az a benyomás, hogy a kommunikáció nem működik”, mondta ő.
Angel Duo, az ASI Európa volt elnöke, egyetértett vele. „Az igazi probléma a helyi gyülekezetek és az Egyházterületek szintjén van. Ez egy bizalmi kérdés. Kölcsönösen meg kell egymást ismernünk és legyen tapasztalatcserénk”, mondta ő.

Ty Gibson, a Light Bearers társigazgatója – egy oregoni médiának termelő laikus indítványozás – azt mondta, hogy a most történő párbeszéd hozzájárul egy jobb és tisztább együttmunkálkodáshoz.
„Évekkel ezelőtt mi is átmentünk egy hasonló helyzeten, most azonban jó kapcsolatoknak örvendünk az Egyház vezetőségének minden szintjén”, mondta Gibson, aki a laikus ifjúsági tevékenységek támogatójaként vett részt a csúcstalálkozón.

A Globális Ifjúsági Csúcstalálkozón hozott megoldások nem köteleznek új igényekre sem a laikus sem az ifjúsági osztály részére, hanem meghívja mindkét felet, hogy folytassák a párbeszédet és kezeljék a különbözőségeket CANDIDLY módszerrel. Egy ma is fennálló probléma, mondta Cangy, az a felfogás, mely szerint egyes laikus kezdeményezések olyan mozgalmak, melyek kétes teológiát támogatnak.

„Az egyház keretén belül léteznek különböző teológiai értelmezések, a tökéletességre törekedőktől kezdve – akik Jézus eljövetele előtt tökéletes embereket akarnak látni – a szabadelvűekig, akik számára nem fontos sem az engedelmesség sem a felelősség”, mondta Cangy. „Létezik az a felfogás is – és éppen laikus mozgalomként – amely támogatja a cselekedetekre alapozó keresztény életmódot, az üdvösség elnyerése érdekében”, mondta ő.

„Találkozásainkkor felfedeztük, hogy nem ez volt a céljuk. Sajnos, egyes szélsőséges csoportok befolyásoltak, hogy ekként tekintsünk az egyes laikus kezdeményezésekre” tette hozzá ő.

A folytatásban elmondottakból ítélve, Cangy reméli, hogy a laikus és az ifjúsági tevékenységek osztályvezetői együtt fognak munkálkodni a „szélsőséges dolgok” kezelésében is.

Cangy szeretné, ha ilyen csúcstalálkozókat mindenhol szerveznének a világon, „különösképpen ott, ahol feszültségek léteznek… létezik egy vágy a jó szándékú emberek egyesítésére, amely által építően tudnák orvosolni a meglévő problémákat.”

Egy ilyen hely Európa, mondta Paul Tompkins, a Transz-Európai Divízió Ifjúsági osztályának vezetője. Az Egyház ottani vezetői a világiasság elterjedésével küzdenek, míg a missziót gondosan kell megvalósítani, mondta ő. Mindez által, az ifjúság vezetői derűlátóak. Tompkins elmondta, hogy az ifjúsági dolgok közös kezelése hozzájárul az egyház missziójának beteljesítéséhez.
„Túl kicsik vagyunk, hogy egyedül befejezhessük ezt a munkát”, mondta ő.

Fordította: Ferencz-Zorgel József Attila

A közösség szolgálatában való tevékenykedés nyitotta meg az ifjúsági kongresszust Dél- Afrikában

E-mail Nyomtatás PDF

Az ausztrál Samantha Lee, Dél-Afrika egyik gyermekotthonában töltötte az elmúlt hetet – egy hét szolgálat volt az ő ajándéka a 21. születésnapja alkalmából. „Szünidő helyett szerettem volna olyan helyre menni, ahol segíthetek valakinek”- mondta Lee, aki egy hetet a kameeldrifti Christian Crisis Centerben töltötte, és egyike azon ezer fiatalnak, akik a Hetednapi Adventista Egyház ifjúsági világkonferenciájának megelőző hetére érkeztek.

Dél-Afrika Akció, a Harmadik Ifjúsági és Közösségszolgálati Világkongresszus július 8 és13 között lett megrendezve, illetve azt a hetet, amely szemináriumokat és áhítatokat tartalmazott, megelőzte egy közösségi szolgálati hét.

Az elmúlt héten a fiatalok hatvan project keretén belül folytattak tevékenységet Capetown és Soweto városokban, illetve Pretoriában, az ország fővárosában. „A fiatalok csodálatosan feltalálták magukat a szolgálatban, mely által az ország különböző városaira befolyást gyakoroltak”- mondta az ifjúsági osztály elnöke, Gilbert Cangy.

Simone Thiel, tizennyolc éves és Németországból érkezett. „Életem legszebb hetét éltem meg” – mondta. Együtt egy Németországból érkezett csoporttal kifestettek egy templomot Dobsonville, Sowetoban és egy gyermekotthonban tevékenykedtek. Az egészben a legszebb az volt, hogy a gyülekezet tagjaival együtt laktunk otthonaikban. „Németországban lehetetlen volna, hogy egyetlen szobában ötven személy étkezzen. A tér szűkösnek bizonyulna, márpedig mi ragaszkodunk a területünkhöz.”

Lindsay Foolchand, harminc éves, Mauritániából érkezett és idegenvezető. Sowetoban dolgozott, ahol fogyatékos személyeknek mosta a ruháit. Különösen a helyi himnuszok stílusa ragadta meg. „Erőteljesek voltak, szívből jövőek, teljesen másak, mint amit általában hallani szokunk”- mondta.
Stefania Sandoval, huszonöt éves, mérnők és Venezuelából érkezett. Ruhát és élelmet gyűjtött a szükségben lévőknek és padlózatot javított meg Heidelberg egyik bentlakásában. „Először tettem ilyet”- mondta. „Meg kellett tanulnunk, de mindenki boldog volt.”

Tapuwa Taps Mathiba, tizenhat éves fiatal, Dél-Afrikából, egy olyan csoportban dolgozott, amely Vakációs Biblia Iskolát szervezett harminc gyerek számára Tembisa városban. Segédkezett egy ház felújításában Mamelodiban. „Nem hittem, hogy valaki egy ilyen házban lakhatott”- mondta egy olyan házról, melynek két szobája volt és nyolc személy lakott azokban.

Armando Miranda, a Világegyház egyik alelnöke, tizenegy projektet vezetett Cape Townban. Elmondta, hogy egy ausztrál-kanadai-orosz csoport egy szegény negyedben arra tanította a gyerekeket, miként kell tisztán tartani a környéket. „Azért volt fontos projekt, mert részt vett benne a közösség” mondta Miranda. „Mindenki számára csodálatos volt és sok barátra tettünk szert.”

Július 8.-án, az ünnepi megnyitón mintegy 3100 fiatal vett részt, kilencvenhét országból. Este egy parádét szervezetek, melyen bemutatásra került mindenik ország zászlaja és népviselete. A terem végéből Jania Bettinski, oregoni harminckét éves fiatal mondta: „Meg vagyok hatódva, hisz nem számítottam ennyi színre és zenére. Csodálatos!”

A résztvevőket Irvin Khorza, a Dél-Afrikai Labdarúgó Szövetségnek elnöke köszöntötte, aki kifejezte elismerését az Adventista Egyház nevelésével kapcsolatosan.

A volt ifjúsági osztály elnöke, a tanzániai Baraka Muganda, kitüntetésben részesedett szolgálatáért.
Tshwane, Kgosientso Ramokgopa polgármestere arra kérte a résztvevőket, hogy imáikban ne feledkezzenek meg Nelson Mandela, volt államelnökről, aki egy tíz kilométerre eső kórházban fekszik.

Az Ifjúsági Osztály elnöke, Cangy, a találkozó témájával megszólította a résztvevőket: „Jézus a városban van, mivelhogy ti a városban vagytok”- mondta, mielőtt bezárta volna a kongresszust.

Ansel Oliver/ANN
Fordította: Filep István

Románia a mindannyiunké! – megjegyzések a Romániai Ortodox Egyház nyílt levele margójára

E-mail Nyomtatás PDF

A Hetednapi Adventista Egyház értékeli, hogy válaszra méltatták észrevételét, melyben nehezményezte a Romániai Ortodox Egyház nyomásgyakorlását, amely arra irányult, hogy egyedüli egyházként nevezzék meg az új Alkotmányban, habár más egyházak is tettek észrevételeket ebben az ügyben, mint például a Görög Katolikus Egyház, a Baptista Egyház, a Pünkösdista Egyház, vagy az Evangéliumi Keresztények.

Habár értékeljük a gesztust, a Hetednapi Adventista Egyházat elszomorítja a felsőbbrendűségi hozzáállás és a Biblia lelkületével ellentétes elsőbbségre törekvés, amely szöges ellentétben van azzal, amit Pál apostol fogalmaz meg a Római levél 12. fejezetében, amely felszólítás építő jellegű jelen helyzetünkben, amikor minden román és minden felekezet fontosságának elismerését hangsúlyozzuk a modern román állam megvalósításában:

„Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. […] Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. […] ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat.” (Róma 12:3,10,16)

A keresztényi megdöbbenésen túlmenően a Romániai Ortodox Egyház magatartása minden más felekezetű keresztyén számára aggodalomra ad okot. A kapott válaszból kiderül, hogy a Romániai Ortodox Egyház nem érti meg eléggé a vallásszabadság lényegét, amely számára kimerül abban, hogy „tolerál” tizenhét másik felekezetet egy olyan területen, amelyet magáénak tart.

Ez a felsőbbrendűségtől átitatott magatartás illetve az elsőbbség utáni vágy igazolja a hasonlóképpen történelmi történelmi félelmeket, amelyeket a vallási kisebbségek táplálnak a Romániai Ortodox Egyháznak és az állami hatóságoknak bizonyos történelmi időszakokban tanúsított magatartásával szemben, így újfent fontossá válik a vallásszabadság megerősítése megvédése Romániában.

Ebben az összefüggésben, habár megértjük a Romániai Ortodox Egyház saját statútumában található önmagára vonatkozó kijelentéseit, miszerint a Romániai Ortodox Egyház „nemzeti és többségi egyház, … a román nemzet egyháza”, testvérileg felhívjuk a figyelmet arra, hogy az ilyen kijelentésen nem vitathatók az Ortodox Egyházon kívül, még akkor sem, ha zavarólag hatnak az ortodox hitnek minden románra való rákényszerítési szándéka, illetve a vallásos hovatartozás és az állampolgárság összetévesztése fényében.

A Hetednapi Adventista Egyház kívánja tiszteltben tartani Krisztus parancsolatát, amely így szól: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében Románia minden románé, és román állampolgár mindenki, aki Romániában születik vagy román állampolgár szeretne lenni. Nem senkit inkább románná, ha ortodox, az sem tesz olaszabbá, ha valaki katolikus, az sem tesz amerikaibbá, ha valaki baptista, és az sem németebbé, ha valaki lutheránus. Ne tévesszük össze az egyházi hovatartozást és az a hazafiságot!

Ami a Romániai Ortodox Egyháznak a román megalkotásában és modernizálásában játszott szerepének kizárólagos megemlítésére irányuló szándékát illeti,a problémát talán jobb lenne a történészekre bízni. A történelmi igazságot illetve a történelmi hozzájárulást néha nehéz megállapítani a sokszor egyoldalú és érzelmektől fűtött értelmezések miatt.

Habár nem szeretnénk ezúton elemezni a „történelmi” kijelentéseket, mégis szeretnénk megemlíteni az 1989-es forradalmat, a román nép legfontosabb és legfrissebb lépését a szabadság és a modern állam felé. A történelmi információkat illetően ennek középpontjában egy református lelkész állt, Tőkés László, és baptisták egy kis csoportja, akiket Petru Dugulescu vezetett, akik bátran biztatták az Opera téren összegyűlt temesváriakat, és velük együtt mondták el a Mi Atyánk imádságát. További fontos részlet az, hogy az alkotmány első cikkelyében foglaltakat „az 1989-es forradalom ideáljainak szellemében” írták meg, a nemzetközi visszhang pedig legtöbb alkalommal az ortodox egyházon kívüli, de hazánk földrajzi korlátai között élő lelkipásztorok és hívek hangjának köszönhetően született meg.

Azt tartjuk, hogy egyetlen ember, egyetlen nép sem születik ortodoxnak, adventistának vagy ateistának. Mindenki azzá válik, amivé válni szeretne azzal a világosságban összhangban, amelyre eljutott, valamint személyes, felvállalt, és nem örökölt döntése eredményeképpen.

Zárjuk ezen testvéri üzenetünket azzal a kéréssel, hogy a fent említett szándékot szüntessék meg, amely – mint az jól megfigyelhető – megoszlást szül, az események értelmezését pedig hagyjuk a történelemkönyvekre és az állítások valóságtartalmára az Alkotmány helyett. Ezzel egy időben felkérünk arra, hogy figyelmünket mindannyian összpontosítsuk a román társadalom számára annyira fontos problémák megoldására.

Egyébként, a Romániai Ortodox Egyház által benyújtott módosítási kérelmet a Felülvizsgálati Bizottság elutasította azon az alapon, hogy egy ilyen megítélés nem egyeztethető össze az Alkotmány különféle cikkelyeivel, amelyek jogokról, szabadságokról, kötelességekről vagy különféle intézményekről szólnak, amely elutasítás szerintünk korrekt és bölcs.

A román Alkotmány negyedik, a nemzet egységéről és az állampolgárok egyenlőségéről szóló cikkelye, amely leszögezi, hogy „Az állam alapja a román nép egysége és állampolgárainak szolidaritása, Románia pedig közös és oszthatatlan hazája állampolgárainak, faji, nemzeti, etnikai, nyelvi, vallási, nemi, világnézeti, politikai, vagyoni vagy társadalmi hovatartozásukra való tekintet nélkül”, arra ösztönöz bennünket, hogy közös célkitűzéseinkre összpontosítsunk, és ne azokra, amelyek megosztanak bennünket.

Tegyünk bizonyságot bölcsességről és szeretetről.

Testvéri szeretettel,

Teodor Huțanu,

A Romániai Hetednapi Adventista Egyház elnöke

Fordította: László V. Zoltán

9. oldal / 60