100 napos ima – 5. hét

„Szólítsuk meg Jézust sürgető szükségünkben!”

2020. április 24–30.

„Mindig nyitva”

Randy Maxwell

Még pár hete történt, hogy egyik vasárnap belefáradtunk Suzette-tel, hogy be vagyunk zárva a házba, ezért úgy döntöttünk, hogy elautózunk a The Landing nevű rentoni szabadtéri bevásárlóközponthoz Washington államban, ahol élünk. Ott vannak üzletek, éttermek, különféle szolgáltatások és egy többképernyős mozi is.

Úgy terveztem, hogy bemegyek az optikába, de egy kiírás fogadott az ajtón, hogy a COVID-19 miatt további értesítésig bezártak. De nem csak ez zárt be. Körbehajtottam a ruhásbolt körül: zárva. A sportszeráruház: zárva. Két lakberendezési üzlet: zárva. A parkoló úgy hatott, mint egy szellemváros. A láthatatlan vírus azzal bizonyította erejét, hogy eltüntette a kocsikat és a vásárlókat.

Csak pár nappal ezelőtt volt, hogy Jay Inslee kormányzónak ki kellett adnia egy „maradj otthon” rendeletet, és lényegében egész Washington állam leállt miatta. Én is ennek a rendeletnek az értelmében írom most ezt az áhítatot. Ezért is tartom olyan nagyra Jézus találkozását Nátánaellel, a kétkedő igazságkeresővel.

Jézus Galilea felé tartott. Útközben hívta el Fülöpöt, hogy kövesse Őt. Fülöp ezután elment a barátjához, Nátánaelhez, és elmondta neki: „Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát.” (János 1:45)

Názáret említése ugyanazt a reakciót váltotta ki Nátánaelből, ahogy ma az emberek reagálnak a koronavírus említésére: bezárással. „Názáretből támadhat-é valami jó?” – kérdezte Nátánael. Mi is megkérdezhetjük, származhat-e bármi jó ebből a koronavírusból. A szociális távolságtartás kényelmetlenségeiből, és hogy elszakít bennünket egymástól? Hogy a közösségek nem gyűlhetnek össze az imaházakban? De néha jó dolgok rossz helyekről vagy élményekből származnak.

Nátánael mellett szólt, hogy pozitívan válaszolt Fülöp „gyere és lásd meg” hívására, és elment vele. Jézus látta megérkezni, és ezt mondta neki: „Íme, egy igazán izraelita, akiben hamisság nincsen.”

„Honnan ismersz engem?” – kérdezte Nátánael. Jézus így felelt: „Mielőtt hívott téged Fülöp, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál.” (János 1:48) Nátánael bezárt elméjében rögtön kinyílt a hit, és megvallotta: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izrael királya!” (1:49)

„Felelt Jézus, és mondta neki: Hogy azt mondtam néked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél. És mondta neki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.” (1:50–51)

Krisztus keresztségekor „az ég megnyílt”, és Isten felkente és szóban megáldotta a Fiát (lásd: Máté 3:16–17). „Krisztus itt lényegében azt mondja: a Jordán partján megnyílt a menny, és a Szentlélek galambként leszállt rám. A jelenet csupán jelképe annak, hogy én vagyok Isten Fia. Ha hisztek bennem mint Isten Fiában, hitetek megelevenedik. Látni fogjátok, hogy az egek megnyílnak, és soha többé nem zárulnak be. Én nyitottam meg nektek. Isten angyalai felszállnak, felviszik az Atyához a szűkölködők és nyomorultak imádságait, és leszállnak, hogy áldást, reménységet, bátorítást, segítséget és életet hozzanak az embereknek.” (Jézus élete, 142–143. o.)

Halleluja! A menny nyitva van! A menny mindig nyitva van: sem előítélet, sem kétely, sem COVID-19 vagy „maradj otthon” rendelet, esetleg démonok, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem zárhatja be a kapuit (lásd: Róma 8:39). És mit jelent mindez a menny számára, hogy nyitva áll? Azt, hogy neked és nekem teljes körű hozzáférésünk van mindenhez, ami ott van, és az ottani „polcokon” minden megtalálható, amire csak szükségünk van.

Mit raktároznak a mennyben?

– Mindent, amire szükségünk van az élethez és az istenfélelemhez (1Péter 1:3).

– A Lélek gyümölcseit (Galata 5:22–23).

– Isten teljes fegyverzetét (Efézus 6:14–17).

– Nagyon nagy és drága ígéreteket (2Péter 1:4).

– Újjászületést és élő reményt (1Péter 1:3–5).

– Krisztus értelmét (1Korinthus 2:16).

– Minden lelki áldást Jézusban (Efézus 1:3).

A menny nyitva áll, és az Üdvözítő már nekünk adta országa kulcsait (Máté 16:19). A kulcs az ima. Az angyalok a mennyei Amazon kézbesítői, fölviszik az imáinkat az Atyához, és leszállva elhozzák azokat az áldásokat, amikre a legnagyobb szükségünk van: a reményt, bátorságot, segítséget és életet.

A bevásárlóközpont bezárhat, a kosárlabda szünetelhet, az edzőtermek bezárhatnak, az éttermek bezárhatnak, még a gyülekezeteink is bezárhatnak átmenetileg, de a menny mindig nyitva áll. Így ne féljünk! Jézus ezt mondja: „Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.” (János 14:14) „Nyisd szét a te szájad, és betöltöm azt.” (Zsoltárok 81:11)

A koronavírus nem állíthatja meg az Urat. Imádkozz úgy, mint eddig még soha, mert a menny mindig nyitva van.

Randy Maxwell a rentoni hetednapi adventista gyülekezet lelkésze Washington államban, ahol feleségével, Suzette-tel él. Több könyv szerzője, magyarul megjelent a “Ne nyugtalankodjék a ti szívetek” című kiadványa.

KÖZPONTI KÉRDÉSEK: Lelki polcaid néhány területen kissé kiürültek az elmúlt évek életének sodrása és rohamtempója miatt? Lehetséges, hogy el kell látnod magad mennyei felszerelésekkel és áldásokkal? Ezenfelül ha lelki ajándékokat kérhetnél pár meghatározott területen kivívott győzelemért, vagy más lelki áldásokat, mik lennének azok? Most pár percre gondolkodj el ezeken a kérdéseken.

GYAKORLATI KIHÍVÁS: Miért nem szakítasz időt arra, hogy leírd, aminek szükségét érzed a héten? Majd keress ki konkrét bibliai ígéreteket, ahol Isten elmondja, Ő maga fogja betölteni ezt a bizonyos szükségletedet. Legyen szó pénzről a számlák befizetéséhez vagy erőre egy olyan területen, ahol lelkileg meggyengültél, kezdd aktívan igényelni az Úr ígéreteit, amikor imádkozol.

„Nem kell a föld végső határáig elmennünk bölcsességért, mert Isten közel van. Nem a képességeid tesznek eredményessé – ha meg is növeled őket –, hanem amit az Úr tesz érted. Bízzunk sokkal kevésbé abban, amit az ember tud tenni, és sokkal inkább abban, amit Isten tehet minden hívő lélekért! Az Úr szeretné, ha hittel fordulnál hozzá. Azt szeretné, ha nagyszerű dolgokat várnál tőle.” (Krisztus példázatai, 146. o.)

Ássunk le még mélyebbre! – További olvasmányajánlatok erre a hétre:

29. napi imacélok – 2020. április 24. (péntek)

ÖRÖMMEL JELENTJÜK! Az Eurázsiai Divízió Ifjúsági Osztálya most egy imamaratont szervezett Moszkvában (Oroszországban) az egész divíziójuk fiataljai számára Zoomon keresztül. A résztvevők az egész divízióból bekapcsolódtak, és Isten hatalmára, egy missziós programra és az imára összpontosítottak. Az Úr neve legyen áldott érte!

  • Imádkozzunk, hogy az ifjúság a világon mindenütt tovább keresse, hogyan válhatna eggyé imában és a Biblia tanulmányozásában. Esedezzünk, hogy most, a válság idején Jézussal szerzett tapasztalatuk maradandó legyen.
  • Imádkozzunk a szülőkért, akik küzdenek a tanítással, és gyerekeik online oktatását segítenek figyelemmel kísérni a járvány idején. Kérjünk bölcsességet és bátorságot a szülőknek!
  • Imádkozzunk az érettségiző középiskolásokért és a diplomázó felsőoktatási hallgatókért, akiknél most elmarad a megszokott érettségi bizonyítványosztás és a diplomaosztó. Imában igényeljünk bátorságot és iránymutatást nekik abban, hogyan tervezzék a jövőjüket.
  • Imádkozzunk, hogy egészségesek és erősek legyenek, és inspirációt kapjanak az ifjúságvezetők, a pedagógusok, a tanárok és mindazok, akik a mostani krízis alatt ösztönzik és bátorítják a fiataljainkat.
  • Imádkozzunk az It is written csatorna „Hope Awakens” (Az ébredő remény) nevű evangelizációs kampányáért, ami most kezdődött el. Sok akadály gördült elé, és tudjuk, hogy az ellenség is túlórázik, hogy visszatartsa a programot az előrehaladástól. Továbbra is imádkozzunk ezért a nagyon fontos sorozatért! (További információ: https://www.discoverhopeawakens.com)

30. nap  – 2020. április 25. (szombat)

Isten akarata szerint imádkozzunk

„Ez az a bizodalom, amellyel őhozzá vagyunk, hogyha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket.” (1János 5:14)

„A hittel mondott imában mennyei tudomány van, olyan tudomány, amit mindenkinek meg kell értenie, ha sikeres életet szeretne. Krisztus ezt mondja: »Azért mondom nektek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz néktek.” (Márk 11:24) Világossá teszi, hogy kérésünk Isten akarata szerint való kell, hogy legyen, azt kell kérnünk, amit Ő megígért, és amit kapunk, azt az Ő akarata szerint kell felhasználnunk. Ha ezek a feltételek teljesülnek, az ígéret biztos… Ne keressük az áldás külső megnyilvánulását! Az ajándék ott van az ígéretben, és nyugodtan folytathatjuk tovább a munkánkat abban a biztos tudatban, hogy amit Isten megígért, azt képes meg is tenni, és az ajándék, ami már a mienk, akkor válik valósággá, amikor a legnagyobb szükségünk van rá.” (Nevelés, 258. o.)

KÖZPONTI KÉRDÉSEK: Imádkoztál már úgy valamiért, hogy tudtad róla, az nem Isten akarata, de annyira szörnyen akartad, hogy így is, úgy is tovább imádkoztál érte? Gyakran hasznosabb az utólagos bölcsesség, mint az előre gondolkodás. Ma pár percre miért nem nézel vissza, és köszönöd meg Istennek azokat a bizonyos imákat, amiket elmondtál, és Ő nem válaszolt rájuk, mert most látod csak, hogy nem a te érdekedet szolgálták volna?

30. napi imacélok

ÖRÖMMEL JELENTJÜK! Miközben elvesztettünk hozzánk közel állókat a COVID-19 miatt, Isten mások életét megkímélte, akikért komolyan imádkoztunk. Áldjuk Őt azokért az esetekért, ahol közbelépett. És keressük, hogy tarthatunk ki az „Áldott reménységünk” mellett, és bízzuk rá azokat a veszteségeket, amiket nem értünk.

  • Imádkozzunk a Tennessee államban levő Chattanooga térségének lakóiért (az Egyesült Államokban), akik nemrég számos rettenetes tornádót átéltek. Sokan elvesztették az otthonukat, és vannak, akik meghaltak, és most, a COVID-19-járvány közepén azon erőlködnek, hogyan rakják össze életük darabkáit.
  • Imádkozzunk azokért, akik az elszegényedett országokban nem tudnak dolgozni. Könyörögjünk az ott élő egyháztagok számára ennivalóért és a szükséges ellátásért.
  • Továbbra is imádkozzunk a frontvonalban levő egészségügyi szakemberekért, akik most is a járvánnyal harcolnak. Kérjük, hogy az Úr őrizze meg az egészségüket a COVID-19-től, és érzelmileg is biztonságban legyenek, ahogy a világjárvány okozta stresszt és megterhelést kezelik.
  • Továbbra is imádkozzunk a szervezetekért és a kis vállalkozásokért, melyek a jelenlegi karantén anyagi következményeitől szenvednek. Imában kérjünk védelmet és bölcsességet nekik a „hogyan tovább” kérdéseihez.
  • Imádkozzunk bölcsességért a kormányfők számára, hogy tudják, miként és mikor kezdjék újra feloldani a korlátozásokat a gazdaság érdekében.

31. nap – 2020. április 26. (vasárnap)

Imádkozz és figyeld, ahogy a menny megmozdul

„Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem. Este, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és Ő meghallja az én szómat. Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.” (Zsoltárok 55:16–18)

„Az ima a menny elrendelt eszköze. Az ember és ember közti fellebbezések, petíciók, folyamodványok az embereket mozdítják meg, és szerepük van a nemzeti ügyek ellenőrzésében. De az ima az eget mozdítja meg…. Az imádság, a hit, az Istenbe vetett bizalom olyan mennyei erőt hoz, ami megmutatja az emberi számítások valódi értékét: a semmit… Aki engedi, hogy az Úr megvilágosítsa őt, úgy halad előre, ahogy a hajnali derengésből előtör a verőfényes, déli napsütés.” (In Heavenly Places, 75. o.)

KÖZPONTI KÉRDÉSEK: Mi a legelképzelhetetlenebb dolog, amiért imádkozol, hogy az Úr tegye meg? Ennek össze kéne békítenie téged és valakit, akit szeretsz? Helyre kéne állítania egy megtört házasságot vagy visszahozni egy gyereket a hitbe? Ma írd le szíved néhány lehetetlen imádságát, majd az imakérések mellé írd le Isten Szavának konkrét ígéreteit. Kezdésül igényeld ezeket az ígéreteket: Márk 10:27; Lukács 18:27; 1János 5:14.

31. napi imacélok

ÖRÖMMEL JELENTJÜK! Áldott az Úr, amiért már felhasználta ezt a koronavírus-járványt, hogy összebékítsen sokakat, és tudjuk, hogy Ő arra vágyik: ugyanilyen gyógyulási csodát készítsen elő még ennél is többeknek.

  • Imádkozzunk a különböző afrikai országokban, a Karib-szigeteken, valamint a dél- és közép-amerikai országokban élő egyháztagjainkért, ahogy a koronavírus-járvánnyal harcolnak.
  • Imádkozzunk a mi gyülekezetünkben és közösségünkben levőkért, akik most anyagi válságba kerültek. Kérjük, hogy a szükségleteiket töltse be az Úr.
  • Imádkozzunk, hogy jószívűek legyünk, és megosszuk valakivel a plusz készletünket, ha történetesen van. Kérjük, hogy mi, az egyház, mint egy nagy család fogjunk össze a szükségben levő testvéreinkkel.
  • Imádkozzunk, hogy az áhítatunkon Isten még szorosabb közösségbe vonjon magával, ne csak, hogy segítséget és áldásokat kapjunk, hanem az legyen a legnagyobb vágyunk, hogy igazán megismerjük Őt.
  • Imádkozzunk, hogy a világszéles egyház tagjai arra használnák fel ezt az időszakot, hogy buzgón megosztják másokkal lelki javaikat, az It is written „Hope Awakens” nevű sorozatát vagy más lelki táplálékot a szorult helyzetben levő szomszédaikkal és barátaikkal.

32. nap – 2020. április 27. (hétfő)

Imádkozzunk a kapott ígéretek alapján

„Mivelhogy az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülve a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.” (2Péter 1:3–4)

„Isten Igéjének összes ígérete értünk van. Imáidban ismételd Jehova szavait, és hittel igényeld az ígéreteit. Szava biztosítja, hogy ha hittel kérsz valamit, minden lelki áldást meg fogsz kapni. Csak kérj ezután is, és amit kapsz, az hihetetlen mértékben meghaladja majd, amit kérsz vagy elgondolsz. Neveld rá magad arra, hogy határtalan bizalmad legyen Istenben. Vesd rá minden gondodat. Várj rá türelmesen, és Ő mindezt megvalósítja.” (In Heavenly Places, 71. o.)

KÖZPONTI KÉRDÉSEK: Mit jelent, hogy határtalanul bízunk Istenben és Igéjében? Ha tényleg minden szentírási ígéret a mi javunkra van, ahogy megmondatott, miért vonakodunk mégis olyan gyakran szaván fogni Istent? Hogy tudnánk megváltoztatni tétova, kétkedő imáinkat magabiztos hitű imákká? (Lásd: János 6:37; Zsidók 11:6; Róma 10:17)

32. napi imacélok

ÖRÖMMEL JELENTJÜK! Áldott az Úr, hogy kialakította a „Hope Awakens” (Ébredő remény) sorozat technikai kérdéseit az It is writtennél. Tovább imádkozunk, hogy a menny viseljen gondot a sorozatra, és védje meg.

  • Imádkozzunk azokért, akik hallgatják és nézik a „Hope Awakens” nevű sorozaton az It is writtennel. Azért fohászkodjunk, hogy hatására sok szív és élet változzon meg örökre.
  • Imádkozzunk azokért, akik megbetegedtek, és most is a COVID-19-cel harcolnak. Kérjük, hogy Isten adja nekik a fizikai és lelki gyógyulás leheletét.
  • Imádkozzunk mindenkiért, akinek a munkája a frontvonalban van, és nélkülözhetetlen: az egészségügyi személyzettől kezdve az élelmiszerboltok alkalmazottain át a futárokig. Imádkozzunk, hogy az Úr védő karja ölelje körül őket, ahogy másoknak szolgálnak, és nyitva tartják az alapvető üzleteket.
  • Imádkozzunk az idősekért, akik beszorultak a szanatóriumokba vagy a szeretetotthonokba, ahol a családjuk most nem látogathatja őket. Közülük nem is érti mindenki, mi ez az egész. Könyörögjünk, hogy Isten erőt adó kegyelme legyen ott velük.
  • Imádkozzunk a szorongással, félelemmel küzdőkért és különösen az egyedülállókért. Ha ismersz olyanokat, akikre illenek a fentiek, esedezz, hogy így vagy úgy, de elérd őket, és kimutathasd: törődsz velük – közösségileg biztonságos és megfelelő módon.

33. nap – 2020. április 28. (kedd)

A szabadításért mondott ima

„Megkerestem az Urat, és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem. Akik őreá néznek, azok felvidulnak, és arcuk meg nem pirul. Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt. Az Úr angyala tábort jár az Őt félők körül, és kiszabadítja őket.” (Zsoltárok 34:5–8)

„Túl kevés hitünk van. Mi korlátozzuk le Izrael Szentjét. Hálásnak kéne lennünk, amiért Isten leereszkedik, hogy eszközeiként használjon fel minket. Minden hitből fakadó, komoly ima meghallgatásra talál. Nem akkor fog jönni a teljesedése, amikor várjuk, hanem akkor, amikor a legnagyobb szükségünk van rá.” (Az evangélium szolgái, 92. o.)

KÖZPONTI KÉRDÉSEK: Ahogy körülnézel a környezetedben, láthatod, hogy néhányan minden erejüket megfeszítik a hit terén. Miért nem gondolsz végig pár gyakorlati módszert, amivel megoszthatnád a hit dolgait egy bajban levő testvérrel vagy testvérnővel? Talán adj (vagy ajánlj) neki egy jó könyvet, ami építheti a hitét, mint például: „Ha ezrek esnek is el” vagy „Nincs lehetetlen”. Mikor látjuk, hogyan tett csodát Isten mások életében, akkor lehet bizalmunk a saját életünket illetően is ma. Vagy esetleg írj egy lapot pár bibliai ígérettel, és add oda valakinek, akinek szüksége van rá. Ha bizonytalan vagy, kinek is kéne segítened, kérdezd meg az Úrtól, és Ő megmutatja neked.

33. napi imacélok

ÖRÖMMEL JELENTJÜK! A Fülöp-szigeteken a járvány eredményeként fiatalok százai imádkoznak minden nap a Zoomon keresztül együtt, és sokak szíve mozdult meg, és került közelebb Jézushoz. Áldjuk az Örökkévalót, amiért mindenhol csak nő és nő az imádságos lelkület. Ezen kívül sokak kutatják azt is őszintén, hogyan érthetnék meg mélyebben Isten Szavát.

  • Imádkozzunk a helyi lelkészünkért. Az Úr adjon erőt neki, védje meg, és ami a legfontosabb, még bőségesebben árassza ki rá a Szentlelket.
  • Imádkozzunk a Generálkonferencia egyházvezetéséért, ügyintézőiért, az osztályvezetőkért és a dolgozókért. Kérjük Istent, adjon nekik bölcsességet, ahogy azt kutatják, hogyan vezessék és mozdítsák elő az egyház misszióját a válság idején.
  • Külön imádkozzunk Ted Wilsonért, a Generálkonferencia elnökéért, G. T. Ng titkárért és Juan Prestol kincstárnokért. Imában kérjünk bölcsességet nekik, védelmet a családjuknak és a Szentlélek áldását rájuk, ahogy a krízis idején vezetik az egyházat.
  • Imádkozzunk Isten vezetéséért egyházunk jövőjét illetően. Könyörögjünk azért, hogy ne pazaroljuk el ezt a lehetőséget Jézus szeretetének, valamint Jelenések könyve 14. és 18. fejezetének továbbadásában a szenvedő világ felé.
  • Komolyan imádkozzunk, hogy a késői eső úgy jöjjön el, ahogy Isten megígérte, és a munka befejeződhessen, és mi hazatérhessünk. Már nincs annyi idő a munkára, mint eddig volt. Eljött az idő, hogy befejezzük az Úr művét, és felkészüljünk a találkozásra Krisztussal.

34. nap – 2020. április 29. (szerda)

Mindig alázatosan imádkozzunk!

„Ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan. Azért tebenned bíznak, akik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, akik keresnek téged. Zengjetek az Úrnak, aki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az Ő cselekedeteit. Mert számonkéri a kiontott vért, megemlékezik róluk, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.” (Zsoltárok 9:9, 11–13)

„Isten szemében sokkal értékesebb az ékesszóló beszédnél a bűnbánó szívből jövő, őszinte ima, amely vágyik Mestere akaratát cselekedni. Lehet, hogy a hívőknek nincs szavuk a jogalkotásban, nem kapnak engedélyt tanácskozásra a szenátusban, vagy hogy a parlamentben szavazzanak – de ők Isten elé járulhatnak. A királyok Királya lehajol, hogy meghallgassa az alázatos, bűnbánó szív imáját. Az Úr minden hittel mondott imát hall. Isten leggyengébb gyermekének is lehet befolyása a mennyei tanácsüléssel összhangban.” (That I May Know Him, 270. o.)

KÖZPONTI KÉRDÉSEK: Ahogy egy szerző mondogatja: „A büszkeség nem figyel oda. A büszkeség ezt már mind tudja.” Előfordult, hogy megengedted: a büszkeség befolyásoljon abban, mennyire figyelsz oda a másikra? Volt, hogy megengedted, hogy a büszkeség irányítsa a szavaidat, vagy diktálja az imáidat? Ha igen, akkor imádkozz: Isten mutassa meg, hogyan kérj bocsánatot azoktól, akiket megsebezhettél a büszke beszédeddel és életeddel. Ez nem könnyű, de ha a Mindenhatónak is hallania kell az imáinkat, mi is tegyük félre az egymás iránti és különösen az Úrral szemben tanúsított büszkeségünket. (Lásd: Jakab 4:10; Ésaiás 57:15)

34. napi imacélok

ÖRÖMMEL JELENTJÜK! Hála Istennek, amiért irányítása alatt tartja a földet, és még mindig ott ül a trónon. Bár sokunknak úgy tűnhet, hogy az élet irányítása kicsúszott a kezünk közül, de még most is megpihenhetünk annak örökkévaló karja ölelő biztonságában, aki megígérte: soha nem fog magunkra hagyni vagy cserbenhagyni minket.

Ne felejtsük el, hogy Ő már azelőtt látta ezt az egész COVID-19-világjárványt, mielőtt elkezdődött volna a földön, és semmi sem közelíthet hozzánk, hacsak nem az Ő engedélyével. Vagyis ha betegséggel, anyagi veszteséggel vagy más gondokkal és fájdalommal küzdünk, áldjuk Istent, hogy Ő még mindig a trónján ül, és amiről az ellenség gonoszt gondolt, azt Ő képes jóra fordítani.

  • Különösen azokért imádkozzunk, akik nem tudják felemelni a szavukat a maguk érdekében, vagy hogy megkapják a szükséges segítséget a válság idején.
  • Imádkozzunk a túlélésért küzdő gyerekekért, idősekért, sebezhetőekért és egyedülálló anyákért.
  • Imádkozzunk az Európa-szerte, Görögországban és a világ más országaiban menekülttáborokban élőkért. Könyörögjünk, hogy gondoskodjanak a szükségleteikről és egészségügyi ellátásukról, és hogy eközben az emberi jogaik se csorbuljanak.
  • Továbbra is imádkozzunk a misszionáriusok sokaságáért, akik a világ különböző pontjain teljesítik kötelességüket. Fohászkodjunk, hogy gondoskodjanak az ő fizikai szükségletükről és biztonságukról.
  • Imádkozzunk, hogy folyamatosan erősödjenek és felépüljenek a koronavírusból felgyógyultak. Kérjük, hogy a tüdejük gyógyuljon meg, és erőt kapjanak, hogy visszatérhessenek a normális kerékvágásba.

35. napi imacélok – 2020. április 30. (csütörtök)

Ima az Úr kegyelméért

„Ezt mondta nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzon énbennem. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Korinthus 12:9–10)

„Az Úr nagy dolgokat fog cselekedni a benne bízókért. Isten mostani állítólagos népének azért nincs nagyobb ereje, mert túlságosan bízik saját bölcsességében, és nem ad alkalmat Istennek, hogy kinyilvánítsa hatalmát az érdekében. Ő minden veszélyben segíteni fog hívő gyermekein, ha teljesen belé vetik bizalmukat, és hűségesen engedelmeskednek neki.” (Pátriárkák és próféták, 493. o.)

KÖZPONTI KÉRDÉSEK:Olvasd el Zsidók 4:12-t. Ahogy elgondolkozol rajta, hogy látod: Isten Igéje elhat a szívedig? Megítélt azok közül valami, amit most olvastál Isten Szavából? Hatással volt valami a meggyőződésedre, vagy félretoltad a Szentlélek sürgetését? Beszéld meg valakivel a gondolataidat. Majd imádkozz, hogy mi népként ne csak hallgassuk és szeressük az Igét, hanem az Ige szerint is éljünk.

ÖRÖMMEL JELENTJÜK! Áldjuk az Urat azért a sok videóért, igehirdetésért, egészségügyi szemináriumért és más anyagért, amit Isten népe osztott meg az elmúlt hetekben. Ezek a csodálatos és Szentlélektől ihletett anyagok szó szerint tízezrek áldására vannak. A válság idején Isten népe az Úr dicsőségére fénylik.

  • Imádkozzunk, hogy Isten tartsa meg Zsoltárok 91:7 ígéretét: „Elesnek mellőled ezren, és jobb kezed felől tízezren; és hozzád nem is közelít.”
  • Imádkozzunk az Adventista Káplánok Osztályáért az egyházban, miközben a szenvedők és a szükségben levők vigasztalását és felemelését végzik.
  • Imádkozzunk azokért, akiket a hitükért üldöznek a Közel-Keleten és Ázsia-szerte. Kérjük, hogy erősek maradjanak, és bemutathassák Jézus szeretetét üldözőiknek.
  • Továbbra is imádkozzunk az elnapolt generálkonferenciai ülés új, szerveződő terveiért (ami 2021. május 20–25 között lesz Indianapolisban). Könyörögjünk, hogy az ülés lelki, misszióközpontú tervekkel teljen meg, és minden a Szentlélek irányítása alatt történjen.
  • Buzgón imádkozzunk a késői eső kitöltetéséért az egyházra, hogy a megváltás üzenete eljuthasson a föld végső határáig, és Jézus visszatérhessen.

További olvasmány

Ellen G. White: Krisztushoz vezető lépések, 11. fejezet, „Az ima kiváltsága”.

Isten a természet és a kinyilatkoztatás, gondviselése és Lelke befolyása által szól hozzánk. Mindez azonban nem elég: nekünk is ki kell tárni a szívünket felé. A lelki élet fejlődéséhez szükség van arra, hogy valóságos összeköttetésben legyünk mennyei Atyánkkal. Ha szívünk hozzá vonzódik, és állandóan művein, irgalmasságán, áldásain gondolkodunk, még nem jelenti azt, hogy vele érintkezünk, hogy közösségben vagyunk vele. Hogy ezt elérhessük, mindennapi életünkben is hozzá kell fordulnunk tanácsért.

Szívünket feltárni Istennek mint barátunknak, ez az ima. Nem mintha szükséges lenne, hogy elmondjuk neki, kik vagyunk, mit akarunk, hanem hogy ily módon az Urat a szívünkbe fogadhassuk. Az ima nem Istent hozza le hozzánk, hanem bennünket emel fel őhozzá. 

Mikor Krisztus a földön járt, megtanította imádkozni a tanítványait. Arra oktatta őket, hogy vigyék mindennapi szükségleteiket az Úr elé, és összes gondjukat rá vessék. Az az ígérete, hogy imájukat és kérésüket meghallgatja, biztosíték a mi számunkra is. 

Jézus maga is gyakran imádkozott, amikor köztünk járt. Magára vette fogyatkozásainkat, gyengeségeinket, és áhítattal kért mennyei Atyjától támogatást és segítséget, hogy kötelességeire és próbáira felvértezze. Mindenben Ő a mi példaképünk, gyengeségünkben testvérünk, aki „megkísértetett mindenekben hozzánk hasonlóan” (Zsid 4:15), de mint az egyedüli bűntelen, természete visszariadt a gonosztól; lelki fájdalmakat és kínokat szenvedett el a bűnös világban. Emberi mivolta az imát szükségletévé és kiváltságává tette. Vigasztalást és örömöt talált Atyjával való közösségében. Ha tehát az emberiség Megváltója, Isten Fia szükségét érezte az imának, mennyivel inkább fontos, hogy mi, bűnös, gyenge emberek is felismerjük annak szükségét, hogy bensőségesen és állandóan imádkozzunk Istenhez! 

Mennyei Atyánk arra vár, hogy ránk áraszthassa áldása teljességét. Kiváltságunk, hogy szüntelenül merítsünk és igyunk a határtalan szeretet forrásából. Nem különös mégis, hogy olyan keveset imádkozunk?! Isten mindig kész meghallgatni legkisebb gyermekének is a szívből fakadó imáját, mi mégis olyan kevés hajlandóságot mutatunk, hogy elé vigyük a kívánságainkat. Vajon mit gondolnak a mennyei angyalok a gyenge, elhagyott és kísértésnek kitett emberiségről, mikor látják, hogy az Úr végtelen szeretete sokkal többet óhajt nekik adni, mint amennyit kérni vagy elgondolni tudnának, de ők mégis olyan keveset imádkoznak, és olyan kishitűek?! Az angyaloknak öröm Istent szolgálni és a közelében tartózkodni. Legnagyobb örömük, hogy vele közösségben lehetnek; ám e föld fiai, akiknek pedig akkora nagy szükségük van arra a segítségre, amit egyedül Ő adhat, elégedetteknek látszanak Isten Lelkének világossága és a vele való közösség hiányában is. 

A gonosz sötétsége veszi körül azokat, akik az imát elhanyagolják. A kísértés szavai, melyeket Sátán súg a fülükbe, bűnre csábítják őket azért, mert nem használják fel állandóan az ima magasztos kiváltságát. Miért vonakodnak Isten gyermekei imádkozni, holott tudják, hogy az ima a kulcs a hit kezében, amely megnyithatja a mennyei tárház ajtaját, ahol a Mindenható felmérhetetlen kincseinek forrásai vannak felhalmozva. Folytonos ima és buzgó éberség nélkül abban a veszélyben forgunk, hogy hanyagokká leszünk, és az egyenes ösvényről letérünk. Ellenfelünk folyamatosan akadályozni akarja a kegyelem trónjához vezető utunkat, hogy a bensőséges imát és hitet nélkülözve ne jussunk ahhoz a kegyelemhez és erőhöz, mellyel a kísértéseket legyőzhetjük.

Vannak feltételek, melyek alapján elvárhatjuk, hogy Isten meghallgatja imáinkat. Az első feltétel, hogy érezzük és ismerjük fel segítségének szükségét. Hisz megígérte: „Vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizet a szárazra.” (Ésa 44:3) Azok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, és akik szívük mélyéből vágynak Isten után, biztosak lehetnek, hogy Ő megelégíti őket. De a szív legyen nyitva Isten Lelkének befolyása előtt, különben a mennyei áldásokat nem fogadhatja be.

Nagy ínségünk már önmagában is olyan érv, amely a legbeszédesebben szólal fel az érdekünkben. De nekünk kell az Urat keresnünk, hogy értünk cselekedjen. Ezt mondja: „Kérjetek, és adatik néktek.” (Mt 7:7) És Ő, „aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?”(Róm 8:32). 

Ha bűnt rejtegetünk a szívünkben, és tudatosan vétkezünk, az Úr nem hallgathat meg bennünket: mindig csak a bűnbánó és összetört szív imája kedves előtte. Ha minden felismert igazságtalanságot jóvátettünk, akkor remélhetjük, hogy Isten meghallgatja a kérésünket. Érdemeink sohasem ajánlanak bennünket a menny kegyelmébe: egyedül Krisztus érdeme és szolgálata vált meg, és az Ő vére tisztít meg bennünket; a mi munkarészünk pedig, hogy az imameghallgatás feltételeinek eleget tegyünk.

A győzelmes ima másik eleme a hit. „Mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik.” (Zsid 11:6) Jézus így szólt a tanítványaihoz: „Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz néktek.” (Mk 11:24)

Az ígéret határtalan, és hű az Isten, aki adta. Ha nem is nyerjük el azonnal, amit kérünk, mégis hinnünk kell, hogy az Úr hallja a kérésünket, és teljesíteni fogja. Sokszor annyira tévedünk, és annyira rövidlátóak vagyunk, hogy olyan dolgokat kérünk, amik a legkevésbé sem válnának áldásunkra. Mennyei Atyánk szeretetből úgy válaszol az imáinkra, hogy csak azt adja meg, ami a javunkra szolgál, és amit magunk is kívánnánk, ha a Szentlélektől megvilágosítva láthatnánk a dolgok valódi állását. Ha imáink látszólag nem hallgattatnak meg, akkor is ragaszkodjunk erősen az ígérethez. Biztosan el fog jönni a meghallgatás ideje, és elnyerjük azokat az áldásokat, melyekre a legnagyobb szükségünk van. De merészség azt állítani, hogy imánk mindenkor és úgy hallgattatik meg, amikor és ahogy mi kívánjuk. Isten sokkal bölcsebb, semhogy tévedhetne, és sokkal jobb, mintsem visszatartson jó adományokat azoktól, akik igazságban járnak. Azért ne féljetek bízni benne, még akkor is, ha imátok nem talál azonnal meghallgatásra. Bízzatok sziklaszilárdan ígéretében: „Kérjetek és adatik néktek!”

Ha a félelmeinkre és kétségeinkre hallgatunk, vagy ha minden titokba bele akarunk látni, mielőtt igaz hitünk lenne, tanácstalanságunk egyre csak nőni és mélyülni fog. Ha gyengeségünk és alárendeltségünk érzésével jövünk Istenhez, kinek tudása végtelen, aki összes teremtményét ismeri, szava és akarata által kormányoz mindent, hittel és alázatosan feltárunk neki mindent, ami a szívünket nyomja, akkor meghallgatja jajkiáltásainkat, és fényével bevilágítja a szívünket. A szívből jövő, őszinte ima a legszorosabb közösségbe emel bennünket az Örökkévaló Lelkével. Ha pillanatnyilag még nincs is rendkívüli bizonyítékunk arra, hogy Megváltónk és Üdvözítőnk szeretettel és részvéttel hajol le hozzánk, ez mégis így van. Bár nem érzékeljük láthatóan jelenlétét, keze mégis szeretettel és részvéttel pihen meg rajtunk.

Ha kegyelmet és áldást kérünk Istentől, a szívünket is a szeretet és megbocsátás lelkületének kell áthatnia. Hogy is imádkozhatjuk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek” (Mt 6:12), miközben haragot tartunk a szívünkben? Ha elvárjuk imáink meghallgatását, akkor nekünk is épp úgy és olyan mértékben kell megbocsátanunk másoknak, amilyen mértékben mi elvárjuk bűneink bocsánatát.

Az imában való kitartás szintén a meghallgatás feltétele. Mindig imádkoznunk kell, ha növekedni akarunk hitben és tapasztalatokban. Állhatatosnak kell lennünk az imában (Róm 12:12), és vigyáznunk kell abban hálaadással (Kol 4:2). Péter így figyelmezteti a hívőket: „Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok.” (1Pt 4:7) Pál apostol is int bennünket: „Imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” (Fil 4:6) Júdás levelében a következőket olvashatjuk: „Ti pedig, szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében.” (Júd 1:20–21) A szüntelen ima a lélek Istennel való szakadatlan egyesülése; általa az Úrtól jövő élet átárad a mi életünkbe, életünk tisztasága és szentsége viszont Istenhez kapcsol bennünket. 

Szükséges, hogy kitartóan imádkozzunk; ne engedjük, hogy ebben bármi is meggátoljon. Minden erőnket feszítsük meg, hogy szívünk fenntartsa a közösséget Jézussal. Keressük az alkalmakat az imára, bárhol kínálkozzanak is. Azok, akik igazán törekszenek az Istennel való közösségre, rendszeresen részt vesznek az imaórákon, mindenben eleget tesznek kötelezettségeiknek, és a legkomolyabb buzgósággal igyekeznek az összes áldást elnyerni! Minden alkalmat felhasználnak, hogy rájuk ragyogjon a mennyei fény sugara.

Imádkozzunk családi körben is; de mindenekfelett nem szabad elhanyagolnunk a titkon való imát, mert az lelkünk lehelete, élete. Lehetetlen, hogy a lelkünk fejlődjön, ha az imát mellőzzük. A családi körben és nyilvánosan mondott imák nem elegendőek. Csendben és egyedüllétben öntsd ki a szívedet; imád csak annak füléhez jusson el, aki azt meghallgatja. Egyetlen kíváncsi fül se hallja meg ezeket a kéréseket. A csendes magányban a lélek mentes az összes külső befolyástól, elsősorban az izgalomtól. Nyugodtan, de buzgón szálljon fel imád Istenhez! Állandó és gyógyító lesz az a befolyás, mely tőle árad, aki látja a titkokat, és akinek a füle mindig nyitva van azok előtt, akik szívük mélyéből kiáltanak hozzá. Egyszerű, gyermeki hittel ápol a lélek közösséget Istennel, miáltal mennyei fénysugarakat fogad magába, melyek erőt és kitartást adnak a Sátán elleni küzdelemhez. Isten a mi erősségünk.

Imádkozzatok belsőszobáitokban; mindennapi munkátok közben is gyakran emeljétek fel szíveteket Istenhez. Így járt Énókh is az Úrra. Jóillatú áldozathoz hasonlóan szállnak fel ezek az imák a kegyelem trónjához. Akinek a szíve Istenre támaszkodik, azt Sátán soha nem győzheti le.

Nincs olyan idő és hely, amely alkalmatlan volna az Istenhez való fohászkodásra. Semmi sem gátolhat meg bennünket, hogy szívünket bensőséges imában az Úrhoz emeljük. Az utca forgatagában, a mindennapi üzleti ügyek intézése közben is fohászkodhatunk, és kérhetjük Isten vezetését, ahogy Nehémiás is tette, mikor kérését Artaxerxész király elé vitte. Mindenütt ápolhatjuk az Istennel való közösséget. Szívünk ajtaja mindig álljon nyitva, és szüntelenül küldjük fel Jézushoz sóhajtásunkat: „Jöjj és maradj a szívemben mint mennyei vendég.”

Lehet, hogy romlott légkör vesz körül bennünket, mégsem kell mérgét magunkba szívnunk: élhetünk az ég tiszta levegőjén. A tisztátalan vágyak és szentségtelen gondolatok minden ajtaját szorosan bezárhatjuk, ha szívünket bensőséges imában emeljük fel Istenhez. Azok, akik szívüket nyitva tartják az Úr áldása és segítsége előtt, sokkal szentebb légkörben élnek, mint amely a földön veszi körül őket; mert állandóan közösségük lesz a mennyel. 

Világosabb fogalmakkal kell bírnunk Jézusról, és helyesebben kell értékelnünk az örök valóságok értékét. A megszentelt élet szépségével kell Isten gyermekei szívének eltelnie, és e végcél elérése érdekében a mennyei dolgok feltárásáért, isteni világosságért kell imádkoznunk. 

Irányítsuk lelkünket a menny felé, hogy az Úr mennyei légkörbe vonhasson bennünket. Annyira közel juthatunk Istenhez, hogy minden váratlan megpróbáltatás alkalmával olyan természetesen fordul hozzá szívünk, mint a virág a nap felé.

Hozzátok gondjaitokat, örömeiteket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat és mindazt, ami nyom és kínoz, Isten elé! Terheiteket Ő sohasem találja nehéznek, soha nem fáraszthatjátok ki Őt. Ő, aki hajatok szálát is számontartja, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt. „Igen irgalmas az Úr, és könyörületes.” (Jak 5:11) Nyomorunk és jajkiáltásunk a szívéig hat. Vigyétek hozzá mindazt, ami a szíveteket nyomja. Semmi sem olyan hatalmas, hogy ne bírná el, mert Ő tart fenn világokat, és Ő kormányozza a világmindenség ügyeit. Békességünk feltételei közül egyik sem olyan jelentéktelen, hogy ne figyelne oda rájuk. Élettapasztalataink egyetlen fejezete sem olyan homályos, hogy ne olvashatná el; nem lehet olyan nehéz a helyzetünk, hogy meg ne oldhatná. Legkisebb tanítványát sem érheti kár, nem kínozhatja gond a szívünket, nem érhet öröm, és nem hagyhatja el olyan őszinte ima az ajkunkat, amely iránt ne érdeklődne közvetlenül. „Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.” (Zsolt 147:3) Isten és minden egyes lélek között olyan határozott és teljes viszony van, mintha rajta kívül nem volna senki más, akiért szeretett Fiát odaadta volna.

Jézus így szólt: „Az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát tiérettetek; mert maga az Atya szeret titeket.” (Jn 16:26–27) Előtte pedig az mondja: „Én választottalak titeket…, hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.” (Jn 15:16) De Krisztus nevében imádkozni többet jelent, mint a nevét megemlítenünk az ima elején és végén. Azt jelenti, hogy Jézus lelkülete és indulata uralja imánkat: elhisszük ígéreteit, rábízzuk magunkat kegyelmére, és munkáját végezzük.

Isten nem azt kívánja, hogy remeték vagy szerzetesek legyünk, és a világtól visszavonulva szenteljük magunkat az Ő szolgálatára. Az élet hasonlítson Krisztus életéhez mind a magányban, mind a tömegben. Aki csupán imádkozik, de nem cselekszik, az csakhamar felhagy az imával is, vagy pedig imája külső formasággá válik. Mihelyt kivonják az emberek magukat a társadalmi élet és a keresztényt terhelő kötelezettségek teljesítése, valamint a kereszthordás alól, mihelyt megszűnnek a legkomolyabban fáradozni Urukért és Mesterükért, aki értük dolgozott, bármily hűséges munkások voltak is, többé nincs miért imádkozniuk, és semmi sem készteti őket áhítatra. Imájuk egyéni és önző lesz. Nem tudnak többé az emberiség szükségleteiért, Isten országának épüléséért és a munkához való erőért imádkozni. 

Nagy veszteségünk, ha elhanyagoljuk a közösség ápolásának kiváltságát, amely erősít és bátorít bennünket Isten szolgálatában. A szívünkben az Úr szavának igazságai lassanként elvesztik erejüket, fontosságukat és jelentőségüket. Megszentelő befolyásuk már nem hat a szívünkre, a lelki életünk hanyatlani kezd. Egymással való érintkezésünk sokat veszít melegségéből a keresztény együttérzés hiányában. Aki csak magának él, nem tölti be azt a hivatást, melyet Isten kijelölt neki. Ha helyesen ápoljuk természetes szociális hajlamainkat, és összeköttetésbe lépünk másokkal, így fejlődik ki az Isten szolgálatára alkalmas erőnk.

Ha a keresztények mindennapi érintkezésük közben többet beszélnének egymással az Úr szeretetéről és a megváltás drága igazságairól, azzal a saját szívük felfrissülne, és másokat is felüdítenének vele. Naponként többet tanulhatunk mennyei Atyánktól, és naponta jobban megtapasztalhatjuk kegyelmét. Ha így élünk, akkor egyre élénkebbé válik bennünk a vágy, hogy beszéljünk a szeretetéről, és ha így cselekszünk, a szívünk is felmelegszik és felbátorodik. Ha többet gondolnánk Jézusra, többet beszélnénk róla, és kevesebbet magunkról, akkor jobban érezhetnénk a jelenlétét is.

Ha annyit gondolnánk Istenre, mint ahányszor gondviselésének bizonyítékait tapasztaljuk, akkor gondolataink állandóan nála időznének; élvezetté válna róla beszélni és nevét magasztalni. Szívesen beszélünk mulandó dolgokról, mert azok érdekelnek minket; szívesen beszélünk a barátainkról is, mert szeretjük őket, örömünk és bánatunk összeköt velük. Ám végtelenül nagyobb okunk van arra, hogy Istent jobban szeressük, mint földi barátainkat, és ezért az volna a legtermészetesebb dolog, hogy gondolatainkban is vele foglalkozzunk a legtöbbet, szeretetéről, irgalmasságáról beszéljünk, és hatalmát magasztaljuk. A gazdag ajándékok, melyekkel a menny elhalmozott bennünket, ne vegyék annyira igénybe gondolatainkat és szeretetünket, hogy többé mit se adjunk Istennek; ellenkezőleg, ezek minden nap őrá figyelmeztessenek, és a hála és a szeretet kötelékeivel fűzzenek bennünket mennyei Jótevőnkhöz. Nagyon sokat foglalkozunk a nyomorúságos, földi életünkkel. Emeljük fel a tekintetünket a mennyei szentély nyitott kapujára, ahonnan Isten fénye és dicsősége tükröződik vissza Krisztus arcáról, aki „mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik őáltala járulnak Istenhez” (Zsid 7:25).

Magasztaljuk Istent többet „kegyelméért és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért” (Zsolt 107:8). Imáink és áhítataink ne csupán kérésekből álljanak! Gondolataink ne csak saját szükségleteinkre irányuljanak, hanem gondoljunk azokra a jótéteményekre is, melyeket elvettünk. Amúgy se imádkozunk túl sokat, de így is gyakran lespóroljuk a hálaadást. Napról napra részesedünk Isten kegyelmi ajándékaiban, és mégis milyen kevés hálát tanúsítunk iránta.

Régen, amikor Izrael fiai istentiszteletre gyűltek össze, az Úr megparancsolta nekik: „Ott egyetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, és örvendezzetek ti és a ti házatok minden népe, kezetek minden keresményének, amelyekkel megáld téged az Úr, a te Istened.” (5Móz 12:7) Amit Isten dicsőségére tettünk, azt örömteli szívvel, dicsénekekkel és hálaadással ajánljuk fel, sohase szomorúan, bánatosan. 

A mi Istenünk szeretetteljes, irgalmas Atya. Ne essen nehezünkre neki szolgálni. Ellenkezőleg, örüljünk és ujjongjunk, hogy szolgálhatunk és részt vehetünk munkájában. Isten nem akarja, hogy gyermekei, akiket olyan dicsőn váltott meg, kegyetlen és zsarnok hajcsárnak tekintsék. Ő a legjobb barátjuk, és mikor Őt imádják, az Úr velük van, vigaszt és áldást várhatnak tőle, mely örömmel és szeretettel tölti be a szívüket. Isten azt akarja, hogy gyermekei az Ő szolgálatából vigasztalást merítsenek, és inkább örömnek, mint tehernek tekintsék a szolgálatát. Legnagyobb vágya, hogy mindazok, akik Őt imádják, szeretetének és előrelátásának számos jelét véve, mindennapi munkájukhoz erőt merítsenek, és kegyelmet nyerve hűségesen és becsületesen járhassanak el minden dologban.

Gyűljünk össze Krisztus keresztje alá! A megfeszített Jézus legyen elmélkedésünk, beszélgetésünk és legszentebb örömünk tárgya. Gondoljunk állandóan Isten áldásaira, és ha végtelen szeretetét tapasztaljuk, örömmel tegyünk le mindent abba a kézbe, melyet értünk keresztre szegeztek. 

Szívünk az ima, hálaadás szárnyain emelkedhet közelebb az éghez. A mennyben hálával magasztalják és gyönyörű énekekkel dicsőítik Istent, és amikor mi kifejezzük szívünk háláját, istentiszteletünk mindinkább hasonló lesz a mennyei seregéhez. „Aki hálával áldozik, az dicsőít engem” (Zsolt 50:23), mondja az Úr. Lépjünk tehát mindnyájan tiszteletteljes örömmel, hálával és dicsénekekkel Alkotónk elé (Ésa 51:3).